Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2020.06.14.
De fontos, hogy lássunk egy kicsit túl a sajtómegjelenéseken és a szakértői megszólalásokon.
Adva van ugyebár a kormány, amely érezhetően politikai tőkét kovácsol a cigányellenes retorikából. Jó apropója ennek az egész gyöngyöspatai szegregációs per, és annak utóélete.
És adva van egy olyan oktatási rendszer, ami sok szempontból diszfunkcionális, eleve kirekesztő és egyenlőtlenségeket növelő struktúrára épül, és amelyben a pedagógusok eszköztelensége frusztrációk sorában csapódik le. Mindemellett eltagadhatatlan, hogy az iskolai erőszak egyre láthatóbb – tehát létező – probléma, amivel kezdeni kéne valamit.
És akkor nagy hirtelen, mintegy a „társadalmi igényekre” rezonálva megjelenik az iskolaőrség koncepciója, mint egyfajta kormányzati megoldás.
Indoklásként az oktatási kormányzat azt hozza fel rendre, hogy az elmúlt időszakban bekövetkezett tanárokat ért atrocitások után szükséges a pedagógusok és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben alkalmazott személyek fokozottabb védelme.
Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár a Magyar Nemzetnek egyenesen arról beszélt, hogy az érintett iskolák – ahol gyakori a pedagógusok elleni verbális vagy akár fizikai fenyegetés, bántalmazás – örülnek a fokozott védelemnek, de a segítség igénybevétele minden esetben önkéntes, vagyis elmondása szerint sehol sem kell attól félni, hogy az intézmény akarata ellenére kivezénylik az iskolaőröket.
Vagyis valóban igyekszik a kormány úgy feltüntetni ezt az intézkedést, mint amolyan végső bevethető eszközt, amellyel meg lehet még fékezni az iskolai erőszakot. Olyan eszközt, aminek az „érintett iskolák” is örülnek. Meg majd egyenesen kérhetik is, hogy náluk bevessék az iskolaőröket (akik ráadásul ugyebár bármilyen középfokú végzettséggel rendelkező, civil foglalkozást végzők is lehetnek, nem csak exrendőrök, halleluja!)...
Adva van ugyebár a kormány, amely érezhetően politikai tőkét kovácsol a cigányellenes retorikából. Jó apropója ennek az egész gyöngyöspatai szegregációs per, és annak utóélete.
És adva van egy olyan oktatási rendszer, ami sok szempontból diszfunkcionális, eleve kirekesztő és egyenlőtlenségeket növelő struktúrára épül, és amelyben a pedagógusok eszköztelensége frusztrációk sorában csapódik le. Mindemellett eltagadhatatlan, hogy az iskolai erőszak egyre láthatóbb – tehát létező – probléma, amivel kezdeni kéne valamit.
És akkor nagy hirtelen, mintegy a „társadalmi igényekre” rezonálva megjelenik az iskolaőrség koncepciója, mint egyfajta kormányzati megoldás.
Indoklásként az oktatási kormányzat azt hozza fel rendre, hogy az elmúlt időszakban bekövetkezett tanárokat ért atrocitások után szükséges a pedagógusok és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben alkalmazott személyek fokozottabb védelme.
Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár a Magyar Nemzetnek egyenesen arról beszélt, hogy az érintett iskolák – ahol gyakori a pedagógusok elleni verbális vagy akár fizikai fenyegetés, bántalmazás – örülnek a fokozott védelemnek, de a segítség igénybevétele minden esetben önkéntes, vagyis elmondása szerint sehol sem kell attól félni, hogy az intézmény akarata ellenére kivezénylik az iskolaőröket.
Vagyis valóban igyekszik a kormány úgy feltüntetni ezt az intézkedést, mint amolyan végső bevethető eszközt, amellyel meg lehet még fékezni az iskolai erőszakot. Olyan eszközt, aminek az „érintett iskolák” is örülnek. Meg majd egyenesen kérhetik is, hogy náluk bevessék az iskolaőröket (akik ráadásul ugyebár bármilyen középfokú végzettséggel rendelkező, civil foglalkozást végzők is lehetnek, nem csak exrendőrök, halleluja!)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.