Szerző: GALÁNTAI ZOLTÁN
2020.06.19.
A női munka egy jelentős része egyszerűen kimaradt a GDP-ből. Ezzel párhuzamosan – hogy meglehetősen ad-hoc módon néhány további példát hozzak – nagyjából az emberiség fele minden reggel abban az abszurd világban ébred, ahol a normál „amerikai férfi arcformájához igazított légzésvédő maszkok és szemvédők nem passzolnak a legtöbb nő arcára”; a katonaságnál elfelejtik a nők lábához igazítani a bakancsokat (márpedig azok a bizonyos női lábak keskenyebbek és magasabb boltozatúak, mint a férfiakéi). A korhatár nélküli filmekben pedig csak a párbeszédek kevesebb, mint egyharmada jut nekik.
Tim Harford közgazdász szerint nem rosszindulat van a környezetrombolás mögött, hanem leginkább tudatlanság és közöny. Úgyhogy most képzeljük el egy pillanatra, hogy egy olyan világban ébredünk fel, ahol valahogy semmi sem stimmel: még egy téglát sem tudunk rendesen kézbe venni, mert túl nagy; ha katonák vagyunk, akkor a golyóálló páncél nem pontosan illik a testünkre és így tovább. Egészen addig, hogy még az autók töréstesztjeiben sem bízhatunk: hiába mutatják azt a kísérletek, hogy ez vagy az a márka milyen biztonságos. Nekünk az elvileg valószínűnél jóval nagyobb esélyünk van meghalni benne, és ami az értékelésben négy csillagot kapott, az a számunkra csak kettőt jelent. És akkor még nem is említettem, hogy számos, klinikailag tesztelt gyógyszer másoknál ugyan beválik, de nálunk kétesélyes. Ránk ugyanis nem próbálták ki.
És – hogy még abszurdabb legyen az egész: az általunk végzett munka egy jelentős része nem jelenik meg a GDP-ben. Méghozzá azért nem, mert, miként Caroline Criado Perez brit újságíró említi, a GDP fogalmát a második világháború idején úgy hangolták finomra, hogy megfeleljen az aktuális igényeknek. Vagyis, hogy alkalmas legyen a kormányok és a gazdaság aktivitásának a mérésére. Az pedig túlságosan komplikáltnak tűnt, hogy a háztartási munkát is beleszámolják a főzéstől a gyerek- és az idősgondozásig. Úgyhogy némi huzavona után ugyan, de végül úgy döntöttek, hogy akkor inkább nem.
Vagyis a női munka egy jelentős része egyszerűen kimaradt a GDP-ből. Ezzel párhuzamosan – hogy meglehetősen ad hoc módon néhány további példát hozzak – nagyjából az emberiség fele minden reggel abban az abszurd világban ébred, ahol a normál „amerikai férfi arcformájához igazított légzésvédő maszkok és szemvédők nem passzolnak a legtöbb nő arcára”; a katonaságnál elfelejtik a nők lábához igazítani a bakancsokat (márpedig azok a bizonyos női lábak keskenyebbek és magasabb boltozatúak, mint a férfiakéi). A korhatár nélküli filmekben pedig csak a párbeszédek kevesebb mint egyharmada jut nekik. Amivel összhangban az amerikai, német, spanyol és osztrák nyelv-, illetve nyelvtankönyvek egy vizsgálata azt mutatta ki, hogy a férfiak és nők említésénél 3:1 az arány – nem a nők javára. Akik viszont, még ha kevesebbszer tűnnek is fel a példamondatokban, többet használják a tömegközlekedést, mint a férfiak, és kevesebbet vezetnek. Mondhatni, nem tipikus. Ezért aztán a töréstesztek készítőinek talán eszébe sem jut, hogy nem ártana kisebb, könnyebb, alacsonyabb, kissé másmilyen felépítésű női bábukra is kipróbálni az egészet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.