- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2020.06.17.
Olyan mint mi, mint a szomszéd, mint a zöldséges, a postás. Közülünk való, a mi kutyánk kölyke, ismer minket, mi ismerjük őt. Szerethető figura, közvetlen, mentes minden nagyképűségtől. Gyűrött gatya, gyűrött zakó, ing a kutya alól közvetlenül, 300 forintos kínai póló az ing alól kikandikál, nyakkendő nincs, olyat a melósok nem hordanak. A Mikulás sem hord nyakkendőt. Csak megy, és viszi a puttonyában a mindenféle ajándékot a boldogan kacagó dedeknek. Nem kér viszonzást, legfeljebb egy kis sütit és tejet, de azt is csak bizonyos kultúrkörökben, a sztyeppei népek ebbe nem tartoznak bele. A kultúrkörbe.
Most is tele a puttonya, a kisvasutat már út közben kirakta, majd meg is fogja hosszabbítani Bicskéig, de pénz még maradt a zsákban, azt elhozta. A csillogó autókat gyártó üzembe hozta a pénzt, sok pénzt, út közben szedte össze a többi háznál, ahol megfordult. Mert csodák nincsenek, bármennyire szeretnénk hinni az ellenkezőjében. Az ajándékokkal tele zsák nem kifogyhatatlan és nem telik meg magától. Azt bizony újra meg kell tölteni, de semmi gond, a jó zsákos ember út közben megoldja ezt a feladatot is. Visz krumplit, tésztát, közpénzből fizetett menzát Pistikének, cserébe felmarkolja a kekszesdobozból a pénzt, amit a hűtőszekrény cseréjére rakosgattak félre a szülők. Nem fog kelleni a hűtőszekrény, az élelmiszer árak úgy felmentek, hogy amúgy sem lenne mit belepakolni. Aztán Kovács bácsiéknál is talál egy kis megtakarítást, azt viszi, hagy helyette az asztalon utalványt. Akár még a rezsit is fizethetik belőle. Így megy házról házra, viszi az ápolónők fizetésemelését, a tűzoltók pénzét, a pedagógusok túlmunka díját, a minimum nyugdíj és a családi pótlék emelést. Szóval csupa olyasmit, amire amúgy sincsen szükség. Viszi az óvodafelújítás fedezetét, a szülők majd összedobják, összefognak, megcsinálják. Ez külön jó, mert összekovácsolja a közösségeket. Viszi az önkormányzatok pénzét, hiszen mindenkinek ki kell vennie a részét a közös terhekből, aki nem teszi, az önző geci. Márpedig a szittya kipcsak bennszülöttek soha nem önző gecik, aki mégis az, az idegen.
Így ment szép sorban a közülünk való, a legkisebb királyfiból lett közülünkvaló, a puttonya egyre csak dagadt, míg végül már alig bírta el. Ekkor ért az Audi gyárba és úgy döntött, kiönti a zsákja tartalmát, nem cipeli tovább. Hiszen amúgy is megy tovább, újabb családokat látogat meg, majd menet közben ismét megtömi, nem gond...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.