Szerző: KATUS ESZTER
2020.05.31.
– Hogy tetszik lenni? – ez a kérdés egyre többször hangzik el olyan idősek otthonában, akik egyedül élnek, és akiket a Covid-19 járvány még inkább a lakásuk falai közé zárt, elszigetelt a közösségtől. A beszélgetés akár lehetne egy hagyományos unoka-nagyszülő párbeszéd is – de nem az. A telefonvonal másik végén ugyanis egy önkéntes van, aki vállalta, hogy heti négy-öt órában beszélget egy idegennel. A háttérben két szervezet segíti és koordinálja a munkát.
A felmérések szerint Magyarországon csaknem 700 ezer 65 éves vagy annál idősebb ember él egyedül. Ez különösen nagy problémát jelentett most, amikor kitört a koronavírus járvány és rendhagyó intézkedések bevezetését hozta magával.
A kormány 2020. március 11-én veszélyhelyzetet hirdetett, amellyel többek között beutazási korlátozást és intézménylátogatási tilalmat rendeltek el. Ezeket később további szigorítások követték: bezártak az iskolák, kijárási korlátozást léptettek életbe, és kampány indult azért, hogy a lakosság figyelmét felhívják arra, csak a legszükségesebb esetben hagyják el az otthonaikat.
Mivel a kutatók és az első tapasztalatok szerint a betegség az idős, krónikus betegséggel élők számára jelent különösen nagy veszélyt, ezt a társadalmi réteget kitüntetett figyelemmel próbálták otthon tartani.
Akiknek nincsenek hozzátartozóik, vagy a fiatalabb családtagjaik nem tudtak segíteni, azoknak az önkormányzatok, a szociális ellátórendszer és különféle segélyszervezetek igyekeztek bevásárolni, ügyeket intézni és védőeszközöket biztosítani. A mentális egészségük megóvására azonban már sokkal kevesebb figyelem irányult.
Pedig a határok lezárásával (sokan külföldön ragadtak), a szociális távolság betartásával és a kijárási korlátozással (a 65 év felettiek csak meghatározott idősávban vásárolhatnak), sok olyan idős is magára maradt, aki korábban – ha csak minimális mértékben is, de – tudott szociális életet élni, találkozni a szeretteivel vagy legalább ismerősökkel. Ez a lehetőség azonban a veszélyhelyzetben szinte teljesen megszűnt, és egyre többen kerültek olyan helyzetbe, hogy akár napokig nem tudtak kapcsolatot létesíteni senkivel.
A magány pedig nemcsak lelki, de fizikai problémákat is okoz: a Helsinki Egyetem vezényletével végzett hét éven át tartó kutatás eredményei szerint a társadalmi elszigeteltség 39 százalékkal növeli a stroke, ötven százalékkal pedig a korai halálozás esélyeit.
És miközben az idősek a négy fal közé zárva töltötték a napjaikat, a fiatalok is korábban nem ismert körülményekkel találták szemben magukat. Azon túl, hogy az egyik napról a másikra bevezetett digitális oktatással kellett megküzdeniük, nem találkozhattak a barátaikkal, nem járhattak sportolni és szórakozni sem.
A közösséghez tartozás élményének és a társas kapcsolatoknak a hiánya így egyszerre érintette az idős és fiatal korosztályt is – beláthatatlan időre. Ekkor indították útjára a „Hogy tetszik lenni?” programot, amely egyszerre próbál megoldást nyújtani mindkét csoportnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.