Szerző: GÖDRI RITA
2020.06.11.
Á.O.: Mondana néhány általános információt a kancellári rendszerről? Hogyan működik, mi a lényege?
H.M.: Ezt a rendszert nagy tiltakozások ellenére 2014-ben vezették be. Az Oktatói Hálózat és más intézmények is tiltakoztak akkoriban ellene.
Az új rendszer bevezetése előtt az egyetem első számú vezetője a rektor volt. De a döntéseket nem ő egyedül hozta meg, hanem együttműködve a szenátussal, amelybe minden kar delegál tagokat. Emellett volt az egyetemnek gazdasági főigazgatója is, aki alá a gazdasági osztály és az egyes karokon működő gazdasági hivatalok tartoztak. A gazdasági főigazgató a rektor alá volt rendelve és együtt kellett vele működnie.
Ehhez képest 2014-ben az történt, hogy kívülről neveztek ki kancellárokat az egyetemekre. Volt ugyan néhány olyan egyetem, ahol a volt gazdasági főigazgatóból lett a kancellár (pl. a Corvinuson), de a legtöbb egyetemen intézményen kívüli emberek kerültek ebbe a pozícióba. Nekik többé-kevésbé volt ugyan gyakorlatuk a gazdasági életben, de általában nem a közigazgatásban, közoktatásban, hanem a magángazdaságban és a versenyszférában.
Az új rendszer szerint a kancellár a rektor mellé van rendelve, nem szól bele az akadémiai ügyekbe, csak a pénzügyi kérdésekbe. Márpedig az egyetemen mindennek van pénzügyi vonzata. Az új felállás szerint egy kétfejű rendszer működik a felsőoktatási intézményekben, amely arra kötelezi a rektorokat, hogy szorosan működjenek együtt a kancellárral. A probléma azonban az, hogy a kancellárt nem az egyetem alkalmazza, hanem a minisztérium, és ilyen módon ő a miniszternek tartozik elszámolással az egyetem ügyeiről. A kancellári rendszer bevezetése óta a rektor nem válogathatja meg, hogy kivel tud együtt dolgozni, a szenátus sem dönthet abban, hogy kiben bízik meg annyira, hogy az egyetem pénzét az kezelje. A szenátus sok tekintetben elvesztette döntési autonómiáját.
2010 óta a felsőoktatás kivéreztetése folyik, ugyanis rettenetes pénzösszegeket vontak ki belőle. Azonban van egy pár olyan egyetem, amelyet a kormányzat kiemelten finanszíroz, és az a pénz, amit ők kapnak, az a többi egyetemtől van elvéve. Ilyen mondjuk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, ahova hatalmas pénzek vándorolnak. Például a Széll Kálmán terv alapján az derült ki, hogy a bejövő EU-s felsőoktatási támogatások nagy része oda ment éveken keresztül.
Azt is tudjuk, hogy az egyházi egyetemek jobban vannak finanszírozva, mint az állami felsőoktatási intézmények.
A forrásmegvonás mellett a másik probléma az elosztás. Korábban voltak különféle normatívák, amelyekkel finanszírozták az egyetemeket. Egy ilyen maradt meg, a hallgatói normatíva, amelynek értelmében az egyetemek a hallgatói létszám alapján kapnak pénzt. Emellett voltak még például kutatási normatívák, épületfenntartási normatívák, intézményfenntartási normatívák. Vagyis különböző pénzeket kapott az egyetem és nem csak a hallgatói finanszírozástól függött. Ezt alakította át a Fidesz-kormány, hiszen mára már nincs más, csak a hallgatói fejkvóta, ami ráadásul nagyon alacsony, nem finanszírozza a képzés költségeit. A probléma ráadásul ezzel az, hogy ezt az összeget nem is lehet túlságosan felemelni, mert igazságtalan azokkal a hallgatókkal szemben, akik maguk finanszírozzák a képzésüket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.