Szerző: KARDOS ERNŐ
2020.05.12.
magyar Alaptörvény 53-54. cikkei,
amelyek egyedül a kormányt jogosítják fel
az úgynevezett veszélyhelyzet
kihirdetésére és megszüntetésére. Más
állami szerv közreműködésére tehát
nincsen szükség. A kihirdetett
veszélyhelyzet alatt, a kormány
rendeleteket alkothat, amelyek azonban
az Alaptörvény 53. cikke szerint, csupán 15
napig maradnak hatályban. Ha fenn
kívánják tartani ezek hatályát ezen
túlmenően, az Országgyűlésnek
felhatalmazási törvényt kell alkotnia. A
márciusban elfogadott felhatalmazási
törvény ennek az országgyűlési felhatalmazásnak az időbeli vége tekintetében 8. §-ában a következően rendelkezik: „E törvény hatályvesztéséről a veszélyhelyzet megszűnésével az Országgyűlés dönt.” . Mint említettük, a veszélyhelyzet megszűnéséről azonban egyedül a kormány dönt – más szóval: az Országgyűlés a felhatalmazási törvényt csak a kormány engedélyével és ennek megfelelő megszüntető döntését követően helyezheti hatályon kívül. Melyik parlamentáris demokráciában lehetséges az, hogy a parlament a saját maga által alkotott, ráadásul felhatalmazási törvényt csak a felhatalmazott beleegyezésének előzetes beszerzése után helyezheti hatályon kívül? „A veszélyhelyzet akkor fog megszűnni, amikor a veszély már nem áll fenn.”, véli a miniszter. A miniszter által felhozott ezen „objektív” kritérium formáljogilag kétségtelenül összhangban van a törvény 8. §-ával és az Alaptörvény általánosan megfogalmazott 53.-54. cikkeivel. Objektívnek azonban semmiképpen sem tekinthető. A kormány a veszélyhelyzetet akkor fogja megszüntetni, amikor ezt helyesnek tartja. A veszélyhelyzet megszüntetése sokkal inkább a kormány szubjektív mérlegelésétől, és ezzel a kormányzati önkénytől függ.
Varga miniszter asszony tehát homályban hagyja a pozitív alkotmányjogi helyzetet, és annak összefüggéseit. Elhallgatja, hogy az Országgyűlés lemondott a felhatalmazási törvény hatályon kívül helyezésének jogáról a kormány javára. És a ködösítés folytatódik: valójában az Országgyűlés a felhatalmazást bármikor visszavonhatná, megszüntethetné, véli. A törvény 3. §-a valóban szabályozza az Országgyűlés azon lehetőségét, hogy egyes megalkotott rendeletek tekintetében a felhatalmazást visszavonja. Az egész törvényre vonatkozó visszavonási lehetőségről azonban – ahogyan ezt Varga miniszter állítja – szó sincs. Minthogy a felhatalmazási törvény változatlanul hatályban marad, a kormány az éppen annullált rendelettel tartalmilag megegyező – csak új számmal ellátott – rendeletet hozhat. A visszavonási lehetőség tehát nem egyéb, mint egy szépségflastrom a megtévesztő propaganda szolgálatában. Ennek megfelelően, megdöbbentő a miniszter állítása, mely szerint a törvény 3. §-ába foglalt – az egyes rendeletekre vonatkozó, és jogilag irreleváns – „visszavonási” lehetőség „sokkal erősebb garancia, mint egy határozott időre szóló törvény”. Látható: az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésébe foglalt, a hatalmi ágak elválasztását előíró szabály, mint a jogállamiság fundamentális garanciája – amely az egyéni szabadság védelmét biztosítja – Magyarországon már nem létezik. Az Országgyűlésnek a felhatalmazási törvény hatályon kívül helyezése tekintetében létrehozott alárendelt helyzete lényeges pontokon sérti a magyar Alaptörvény alapelveit.
Másrészt: a miniszter – az igazságügyi terület őrzőjének szerepéből kiesve – arra utal, hogy egyes, most meghozott veszélyhelyzeti rendeleteket az Országgyűlés a veszélyhelyzet megszűnése után azonos tartalommal „rendes” törvények formájában fogja kodifikálni. Ez további aggodalomra ad okot. Ilyen módon, Magyarország jogrendszere az állandósult veszélyhelyzet állapotába fog kerülni? Meddig fogják még az Európai Unió és tagországai mindezt tétlenül szemlélni, és tartózkodni az európai értékek megvédésétől? Jó reggelt, Európa! Kéretik felébredni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.