UNGÁR PÉTER: ANTALLNAK MINDENBEN IGAZA VOLT

VÁLASZ ONLINE
Szerző: UNGÁR PÉTER
2020.05.02.

Éppen harminc éve, 1990. május 2-án volt az első szabadon választott országgyűlés alakuló ülése. A mai parlamentben egyetlen képviselő van, aki nem élt még akkor: e cikk szerzője, Ungár Péter. Az LMP-s politikus szerint Antall Józsefnek és a harminc évvel ezelőtti MDF-nek minden lényeges kérdésben igaza volt, s az ő ciklusuk volt az egyetlen, amely nem a szárszói sátorban fogant és működött. Noha a politikai viták természetesek arról az időszakról is, az már Ungár szerint sem normális, hogy ma Kövér László szerint nem a nemzet része, aki nem az ő politikai oldalán áll. Hogyan és miért jutottak ide közéleti vitáink? Az első ciklus, a harminc évvel ezelőtti történések mára való kihatását a héten Schiffer András már elkezdte elemezni hasábjainkon, most Ungár Péter válaszol, de várjuk a további érdemi hozzászólásokat is....

Életem első publicisztikája a Heti Válaszban jelent meg 2007-ben. „Keresztény Magyarországot akartam, mert csak annak van értelme”. Ez volt a címe. Bár az írás az Antall József Alapítvány esszépályázatára készült és még a mostani írásaimnál is jobban érezhető rajta jobboldali neveltetésem, ennyi év után is sok mindent igaznak tartok belőle. Ma, az első szabadon választott országgyűlés megalakulásának harmincadik évfordulóján nekem, mint az egyetlen, már a rendszerváltoztatás után született országgyűlési képviselőnek, ki kell mondanom: a rendszerváltoztatás a mi életünket lényegesen könnyebbé tette, mint amilyen szüleink és nagyszüleink élete volt. Hálával és köszönettel tartozunk érte.

A rendszerváltoztatás persze máig politikai vitákkal terhelt. Látszik ez a mai napon is, hiszen az Országgyűlés nem tud együtt ünnepelni. Még az ellenzék sem tud egységesen. Ez nem baj önmagában. Bár sokszor helye van a „mi lett a vitakultúrából” és a „már ünnepelni sem tudunk együtt” típusú polgári panasznak, szerintem most nincs. A rendszerváltoztatás óta történelmi léptékben nézve alig telt el idő. Ha engem fiatalnak tartunk (mármint biológiailag, nem lelkileg), akkor a rendszerváltoztatás emlékét is annak kell tartanunk. Hogy egy szimbolikus esemény kerek évfordulója politikai viták kereszttüzében áll, szintén természetes. Ezekben a vitákban kell minden politikai közösségnek oldalt választania, ezekben a szimbolikus vitákban tudja elmondani, mi végre van a világon. Ahogy Antall József mondta: „ostoba ember az, aki azt hiszi, hogy a múltba nézés a jelen elhanyagolása és a jövőbe tekintés elmulasztása”.

A rendszerváltoztatás fő erénye, hogy békés volt. Kis János ezt így fogalmazta meg: „A pártállami diktatúra egyetlen puskalövés nélkül adta át a helyét az alkotmányos demokráciának. Az új rend alaptörvényeit a régi parlament szavazta meg, a hatályos jogalkotási szabályok szerint. Egy világ süllyedt el, új világ keletkezett.” Ez manapság egyszerűnek és egyértelműnek tűnik, de Kis János szavaiból is látszik, hogy abban az időben senki sem gondolta, hogy az 56-os szabadságharcot véresen megtorló Szovjetunió egy puskalövés nélkül kivonul Magyarországról.

Ismert értelmezés, hogy a rendszerváltoztatás békés jellegéből szükségszerűen következett a történelemi igazságtétel elmaradása, következett belőle, hogy a kommunista nómenklatúra hatalmának jelentős részét megtartja és bár beszorulnak jogállami keretekbe, négy évvel a rendszerváltoztatás után visszatérnek azok, akik az előző rendszer vezetői voltak. Szélsőjobboldali értelmezésben: született egy paktum, amely a rendszerváltoztatás valódi értelmét eladta és átmentette a régi eliteket...

ITT OLVASHATÓ