Szerző: SEBES GYÖRGY
2020.05.17.
Miután a populista politikusok a kormányzáshoz általában nem, csak a gyűlöletkeltéshez értenek, úgy gondolják, hogy a jelenkor történelmét is át kell írniuk. Többek között ezzel magyarázza Forgács Imre politikai elemző, a Bajnai-kormány egykori minisztere, hogy a Fidesz politikusai szerint 1990-ről ma már bármilyen ostobaságot lehet állítani. Beszélgetésünkből kiderül, az sem lepi meg, hogy a populisták törzsszavazói szinte vallásos hittel rajonganak kedvenceikért.
A jelenlegi parlament kormánypárti többsége május elején a saját sikereként ünnepelte az újra szabadon választott Országgyűlés harminc év előtti megalakulását. Miért lehetett ez számukra ennyire fontos?
A magabiztos, nagyhangú nyilatkozatok ellenére a kormány komoly bajban van. A koronavírus-járvány sokkolta az egész világot. A válságkezelésről azonban azt is tudni kell, hogy az nemcsak orvosszakmai, hanem egyúttal bonyolult közigazgatási feladat is. Naponta szembesülhetünk az Orbán-kormány hozzánemértésével: úgy rendelik el például a szakorvosi ellátás újraindítását, hogy annak a minimális háttérfeltételeit sem biztosítják. Miután ezeken a területeken, például a védőfelszerelésekkel való folyamatos ellátásban káosz uralkodik, a figyelem elterelése céljából az elmúlt harminc év történelmének újraírásával próbálkoznak. A Fidesz politikusai úgy gondolják, hogy 1990-ről ma már bármilyen ostobaságot lehet állítani. Történelmi megemlékezés címén újra divatba jött a kommunistázás. A harminc évről szóló országgyűlési dokumentumban például azt írták, hogy az új törvényhozásnak a kommunisták által lepusztított, szellemileg és lelkileg megnyomorított országot kellett helyreállítania. Aztán persze jöttek a tiszta tekintetű fiatal demokraták, és minden jóra fordult.
Az ünnepi ülésen elfogadott politikai nyilatkozat lényegében azt állítja, hogy csak 2010 után, az új alaptörvény jóvoltából sikerült szakítani a posztkommunizmussal. Ez valóban így van?
A „posztkommunizmus” fogalom használatának eleve nem sok értelmét látom. Magyarországon a hetvenes évektől senki nem beszélt kommunizmusról, legfeljebb voltunk néhányan – akkori fiatalok –, akik valamiféle élhető szocializmusban reménykedtünk. Azt hiszem, a mai magyar „haveri kapitalizmus” láttán már nem csak én sajnálom, hogy ez végül nem sikerült. Ami konkrétan 2010-et illeti: az akkor leváltott Bajnai-kormány tagjainak a fele pártonkívüli volt, tehát még az MSZP-nek sem volt tagja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.