OTTHONÁPOLÁS, FÜGGŐSÉG, SZORONGÁS – AKIKNEK A KARANTÉN AZ ÁTLAGOSNÁL IS NEHEZEBB

MÉRCE
Szerző: KOVÁCS BLANKA
2020.05.05.

Az otthonmaradásban és a karanténhelyzetben sok ember meglátta a lehetőséget, és igyekszik minél produktívabban kihasználni a rászakadó szabadidőt új hobbik és ismeretek segítségével. Ezzel önmagában nincs is gond, ugyanakkor a közbeszédben és a sajtóban rendkívüli túlsúlyban vannak azok a narratívák, amelyek azt sugallják, hogy ebből a nehéz helyzetből is lehetőséget kell kovácsolni, és elég pozitívan hozzáállni, akkor majd minden rendben lesz.

Eközben viszont rengetegen vannak olyan helyzetben, akiknek a kötelező bezártság csak még jobban megnehezítette az egyébként sem könnyű napjaikat. Pszichológusokkal beszélgettünk arról, milyen sérülékeny csoportokra érdemes odafigyelni, akikre a karantén az átlagosnál is nagyobb terhet ró.

„Megintcsak a kapitalista rendszernek egy torz működése az, hogy még egy világszintű trauma idején is azzal kell foglalkoznunk, hogyan legyünk hatékonyak, miközben sokan annyira megterhelt állapotban vannak most, ami neuronálisan egy vészhelyzet-reakciót indít be náluk”

– nyilatkozta a kritikai pszichológiával foglalkozó Máriási Dóra a Mércének.

A szakértő szerint ez a működés olyan, mintha azt üzenné, hogy „ha nem teljesítek, nem is vagyok igazán”, és ez borzasztó nagy szenvedést tud okozni. Pláne akkor, amikor valaki elveszíti a munkáját, és egyszerre veszíti el a hétköznapi struktúrát, a megélhetését és akár az identitását is.

Ha valakit megfosztanak az állásától, abban gyakran felmerül a kérdés: ki vagyok én?

Hozzátette, fontos azért, hogy igyekezzünk a megváltozott helyzetben is olyan tevékenységeket végezni, amik a normalitáshoz kötnek minket, ugyanakkor az egyéni verseny és egymás túlteljesítése helyett együttérzésre és szolidaritásra van szükség ebben a kérdésben.

Otthonápolás, karantén, mentális egészség, oktatás – ennyi naranccsal nem lehet zsonglőrködni

Gergely Sára pszichológus és szociológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek és fiatalok szüleinek ezek az idők még nehezebbek, hiszen az iskolák bezárása óta a speciális intézményekben is digitális oktatás lépett érvénybe, de őket tanítani nem könnyű akkor, ha valakinek nem ez a szakmája.

„Ezeknek a gyerekeknek a tanítása nagyon komoly asszisztenciákkal zajlik. Amíg egy hagyományos osztályban általában egy pedagógus van bent, addig a tanulásban akadályozott, fogyatékossággal élő diákok osztályaiban sokkal több, hiszen itt olyan gyerekekről beszélünk, akik esetleg a ceruzát nem tudják megfogni, nem tudnak kattintani vagy nem látják a feladatlapot. A szülőknek így most egyszerre kell otthon oktatási és fejlesztési feladatokat ellátniuk”

– mondta el Gergely a Mércének.

Emellett pedig fontos azt is észben tartani, hogy nagyon sok fogyatékossággal élő gyerek krónikus betegnek számít (pl. szív- és érrendszeri problémák, légzőszervi betegségek miatt), azaz a vírus által veszélyeztetett csoportba tartozik. Így ha az ő szüleik olyan munkakörben dolgoznak, ahova továbbra is be kell járni, azzal a kockázattal kell együtt élniük, hogy a szülő esetleg hazahordja a betegséget. Ez még több extra pszichés terhelést jelenthet számukra, miközben a pszichológus szerint rettentően nehéz a szülőknek egyszerre dolgozni, otthon fejleszteni és ápolni a gyereküket, és megtartani a saját és a családjuk mentális egészségét. „Valamelyiket szinte biztos, hogy beáldozzák, mert ennyi naranccsal nem lehet zsonglőrködni” – vélte Gergely Sára.

Hozzátette, mindezzel nem szeretné azt sem sugallni, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek szülei a karantént leszámítva egyébként mind hozzáférnek a megfelelő segítséghez, mert valójában sokak a kelleténél kevesebb segítséget kapnak az államtól vagy a civil szférától gyermekük gondozásához – főleg ha halmozottan hátrányos helyzetűek.

Egyrészt – mint mondta – ha csak azt a példát vesszük, hogy egy mozgáskorlátozott személyt napi szinten egy speciális kádba kell tenni, majd onnan kiemelni, az rendkívül megterhelő folyamat – és ez csak egy a napi szükségletek közül –, rengeteg szülő mégsem engedheti meg magának azt, hogy akadálymentesítést hajtson végre otthonában.

„Ezek a szülők minden szakirodalom szerint olyan komoly pszichológiai stressznek vannak kitéve, ami messze-messze túlhaladja az általános szülői stresszt. A fogyatékossággal élő gyermeket nevelő szülők esetében permanensen beszélhetünk arról a szülői stresszről, ami a nem fogyatékossággal élő gyermekeket nevelőknél idővel csökken, ahogy a gyerekek egyre önállóbbak lesznek. Viszont ez a stressz náluk nem csökkenhet, mert nem lesznek olyan önellátók a gyerekek. A szülők ezért úgymond folyamatosan készenléti állapotban vannak”

– hívta fel a figyelmet a pszichológus.

Gergely Sára szerint az, hogy ez a fajta készenléti állapot most kiegészült a karantén jelentette megnehezített helyzettel, iszonyúan megterhelő lehet sokaknak. Éppen ezért a kormánynak most még jobban oda kellene figyelni azokra, akik otthon ápolják rokonaikat – nem is feltétlenül csak azokra, akiknek a gyermekük igényel extra gondoskodást...

ITT OLVASHATÓ