Szerző: SARKADI ZSOLT
2020.05.04.
- A 2008-as válság után kiépített globális pénzügyi rendszert most, a koronavírussal érte az első igazán nagy kihívás: mindenkinek dollár kellett, minél hamarabb.
- A Fed hamar válaszolt is erre, bővítette swapcsatornáit és más programokat indított, amiken keresztül dollárral látja el a világot.
- A helyzetről és a koronavírusválság következményeiről beszélgettünk Pozsár Zoltánnal, aki a Credit Suisse befektetési stratégiáért és kutatásért felelős ügyvezető igazgatójaként dolgozik New Yorkban.
- Pozsárt gyakran idézik szakértőként a legkomolyabb gazdasági műsorok és folyóiratok, elemzéseire a világ legnagyobb bankjai mellett Fed is figyel. Korábban az IMF-nél és a New York-i Fednél is dolgozott, ő térképezte fel először a világ árnyékbankrendszerét, munkája azóta is alapmű a témában, a G20 egyik határozatát is ez alapján készítették. Hosszan kutatta a 2008-as válságra adott pénzpiaci válaszokat is, erről írt cikke azóta is a téma egyik legtöbbet idézett elemzése.
444: Egyelőre úgy tűnik, hogy a koronavírus órási gazdasági károkat okozott ugyan, de a globális pénzügyi rendszer nem omlott össze ebben a válságban. Ez azt jelenti, hogy a 2008 után bevezetett védelmi rendszerek jól működnek? Jól vizsgázott az előző válság után kiépített globális pénzügyi rendszer?
Pozsár Zoltán: Igen, ez mindenképpen így van. 2008 után felépítettük az egész Basel III rendszert, ez a nagy, rendszerszinten fontos bankoknak szigorúbb likviditási követelményeket határoz meg, és azt is előírja, hogy vészhelyzetek esetére több tőketartalékuk legyen. Emiatt sokkal inkább fel voltak készülve egy ilyen viharra, mint 2008-ban.
Ha a koronavírus 2008-ban csap le, akkor a bankrendszer összeomlott volna.
A Basel III megállapodás sokkal erősebbé tette a rendszert, ezért ez nem történt most meg. A másik fontos dolog, hogy 2008-ban fél év kellett ahhoz, hogy a Fed rászánja magát a szükséges intézkedésekre, most pedig márciusban két hét elég volt ahhoz, hogy a Fed mindent bevessen, ami csak az arzenáljában volt. A Fed tehát most sokkal gyorsabban, sokkal alacsonyabb kamatokon és sokkal szélesebb körben kezdett dollárt kihelyezni szerte a világban. Ezért kerültük el az összeomlást.
De azért messze nem minden ország jegybankja kapott most sem kedvező dollárswap-lehetőséget a Fedtől.
Három csoportba lehet sorolni az országokat ebből a szempontból. Van 15 olyan központi bank, aminek van most swapcsatornája a Feddel: az Európai Központi Bank, a Bank of England, a svájci, a japán és a kanadai jegybanknak volt a 2008-as válság után is, hozzájuk jött most Dánia, Svédország, Norvégia, Szingapúr, Dél-Korea, Indonézia, Ausztrália, Új-Zéland, Brazília és Mexikó. Az ő dollárfinanszírozásuk így rendben van, mert ha kell, akkor náluk van dollár. A második csoportban vannak azok a jegybankok, mint például a kínai jegybank, ahol rengeteg amerikai államkötvény van. Ők kétféleképpen likvidálhatják ezeket az államkötvényeket: eladhatják őket dollárért a Fednek (ezt azért tehetik meg könnyen, mert a Fed elindított egy újabb kötvényvásárlási programot, amiben a külföldi jegybankok olyan 200 milliárd dollár értékben adtak el amerikai államkötvényt dollárért), vagy repo-ügyletekben is szerezhetnek értük készpénzt a Fedtől. De van egy harmadik csoport is, ahol sem swap-lehetőség nincs a Feddel, sem dollártartalékok vagy könnyen dollárra váltható amerikai államkötvények. Náluk vannak most a gondok...
444: Egyelőre úgy tűnik, hogy a koronavírus órási gazdasági károkat okozott ugyan, de a globális pénzügyi rendszer nem omlott össze ebben a válságban. Ez azt jelenti, hogy a 2008 után bevezetett védelmi rendszerek jól működnek? Jól vizsgázott az előző válság után kiépített globális pénzügyi rendszer?
Pozsár Zoltán: Igen, ez mindenképpen így van. 2008 után felépítettük az egész Basel III rendszert, ez a nagy, rendszerszinten fontos bankoknak szigorúbb likviditási követelményeket határoz meg, és azt is előírja, hogy vészhelyzetek esetére több tőketartalékuk legyen. Emiatt sokkal inkább fel voltak készülve egy ilyen viharra, mint 2008-ban.
Ha a koronavírus 2008-ban csap le, akkor a bankrendszer összeomlott volna.
A Basel III megállapodás sokkal erősebbé tette a rendszert, ezért ez nem történt most meg. A másik fontos dolog, hogy 2008-ban fél év kellett ahhoz, hogy a Fed rászánja magát a szükséges intézkedésekre, most pedig márciusban két hét elég volt ahhoz, hogy a Fed mindent bevessen, ami csak az arzenáljában volt. A Fed tehát most sokkal gyorsabban, sokkal alacsonyabb kamatokon és sokkal szélesebb körben kezdett dollárt kihelyezni szerte a világban. Ezért kerültük el az összeomlást.
De azért messze nem minden ország jegybankja kapott most sem kedvező dollárswap-lehetőséget a Fedtől.
Három csoportba lehet sorolni az országokat ebből a szempontból. Van 15 olyan központi bank, aminek van most swapcsatornája a Feddel: az Európai Központi Bank, a Bank of England, a svájci, a japán és a kanadai jegybanknak volt a 2008-as válság után is, hozzájuk jött most Dánia, Svédország, Norvégia, Szingapúr, Dél-Korea, Indonézia, Ausztrália, Új-Zéland, Brazília és Mexikó. Az ő dollárfinanszírozásuk így rendben van, mert ha kell, akkor náluk van dollár. A második csoportban vannak azok a jegybankok, mint például a kínai jegybank, ahol rengeteg amerikai államkötvény van. Ők kétféleképpen likvidálhatják ezeket az államkötvényeket: eladhatják őket dollárért a Fednek (ezt azért tehetik meg könnyen, mert a Fed elindított egy újabb kötvényvásárlási programot, amiben a külföldi jegybankok olyan 200 milliárd dollár értékben adtak el amerikai államkötvényt dollárért), vagy repo-ügyletekben is szerezhetnek értük készpénzt a Fedtől. De van egy harmadik csoport is, ahol sem swap-lehetőség nincs a Feddel, sem dollártartalékok vagy könnyen dollárra váltható amerikai államkötvények. Náluk vannak most a gondok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.