Szerző: BIRKUT MÁTÉ
2020.05.14.
A Kásler Miklós emberminiszter által létrehozott, évi 800 millió forint közpénzből működő Magyarságkutató Intézet egyre aktívabb: tavaly nyitották meg a Magyar Természettudományi Múzeumban az Attila örökösei – A hunoktól az Árpád-házig című kiállítást, idén pedig már két tárlatot is kínáltak a Nemzeti Múzeum látogatóinak.
A Magyar Világ 1938-1940 című kiállítás másik rendező intézménye a Kodolányi János Egyetem, melynek rektoraként Szabó Péter elég egyértelműen fogalmazott a kiállítás céljaival kapcsolatban: ,,a két világháború közötti időszakot a szocializmus idején egyértelműen rossz színben mutatták be, a kiállítás ezért ezt a képet szeretné ellensúlyozni.”[1]
Nem árnyalni vagy kiegészíteni szeretnék tehát a rendezők a Horthy-rendszer megtépázott imázsát valamilyen történész-szakmai szempontból, hanem ellensúlyozni. Ennek fényében érthető, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum ez esetben csak befogadta a kiállítást, de erről majd később.
A kiállítás előtt egy hatalmas plakát állt, amely az 1938 és 1940 közötti időszakot Magyarország utolsó békeéveiként hirdeti. Szemben a plakáttal, ezen a kissé ízléstelen brandingelésen gondolkodva csapott meg először az erős parfüm illata, ami a jellemzően nyugdíjas, gyakran nemzeti vagy Árpád-sávos kitűzőket hordó urakból és asszonyokból áradt, és szinte elárasztotta a kiállítóteret (volt persze néhány fiatal is, ők a jövő).
Mindenki nagyon kedves volt, mosolygott rám, udvariasan elnézést kért, ha hozzámért. Bevallom, jól esett kicsit ebben a buborékban sétálni, mintha én is a „nemzeti tábor” tagja lettem volna. De ennek sajnos gyorsan vége lett, mert hamar kiderült, hogy ez az összetartozás érzés nem kölcsönös...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.