KISNYUGDÍJASOK, A MAGYAR TÁRSADALOM TŰZOLTÓI

MAGYAR HANG
Szerző: TOMPOS ÁDÁM
2020.05.13.

Érdekes videó jelent meg a minap a 444-en. A portál stábja egy baranyai kistelepülésre, Ágra látogatott, ahová a Civil Kollégium Alapítvány, az Esély Labor Egyesület és az aHang által gyűjtött adományokat vitték el. Szükség is volt rá: hiszen mint oly sok hasonló magyarországi faluban, itt is nagy a szegénység, a munkalehetőség viszont kevés. A koronavírus-járvány pedig nyilvánvalóan csak rontott a falubeliek kilátásain.
Történik mindez abban az országban, ahol tíz esztendeje ural mindent a „vidék pártja”.

A videóból kiderül, hogy főleg kisnyugdíjasok adakoztak, és hogy igazán vidéken kél el a segítség. Milyen furcsa látlelet ez! Először is az irány: a városból érkezik a segítség a falu felé. Nem volt olyan régen 1956, amikor a forradalom alatt még pont fordítva történt: akkor a gazdálkodók látták el élelmiszerrel a pesti srácokat. Ma már ez nem biztos, hogy megvalósulhatna.

Másodsorban pedig nézzük az adakozókat: kisnyugdíjasok, vagyis közgazdasági értelemben véve az inkatívak közül kerültek ki a legtöbben, akik szolidaritást tudtak vállalni. Ennek is ezer oka lehet, de talán nem tévedek nagyot, ha azzal magyarázom a jelenséget, hogy nálunk az idősebb korosztály érzékenyebben reagál a közéletre, mint a fiatalabbak. Amiben megint csak nagy szerepe lehet annak, hogy a regnáló kabinetünk annyira díjazza a civil kurázsit, hogy sokszor tényleg csak azok merik felvállalni a közélettel kapcsolatos véleményüket, akik már nyugdíjasok, így aztán – hogy sokszor hallott helyzetleírásukat idézzem – „nem is tudnak ártani nekik”. A riportban megszólaló Hajdu Gergő az aHang részéről meg is jegyzi, hogy „az nem lehet, hogy kisnyugdíjasok tartanak el Baranya, Szabolcs, Borsod megyei rászoruló családokat”. Hát sajnos, de, lehet. (Írom ezt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat adománygyűjtő önkénteseként: évtizedes tendencia, hogy a legtöbb tartós élelmiszert a nyugdíjasok vásárolják a rászorulók számára.)...

ITT OLVASHATÓ