Szerző: KARSAI LÁSZLÓ
2020.05.08.
A kormányzó ezzel szabad kezet adott az általa is jól ismert (és kinevezett) olyan szélsőjobboldali antiszemitáknak, mint a miniszterelnöknek vagy a belügyi államtitkároknak, régi, szegedi vitézeinek: a „zsidófaló” Endre Lászlónak és Baky Lászlónak. A Sztójay-kormány, illetve egyes miniszterei ettől kezdve vérszomjas lendülettel gyártották a diszkriminatív rendeleteket. A formára azért ügyeltek: az egyes rendeletek bevezetőjében általában a honvédelemről szóló 1939. évi II. tc. 141. §-ának (1) és (2) pontjára hivatkoztak. Ezek kivételes hatalommal ruházták fel a kormányt háború vagy az országot közvetlenül fenyegető háborús veszély esetén. „Ha a késedelemben veszély van, a minisztérium [t. i. a kormány – KL] kivételes hatalom ideje alatt az alábbi §-okban foglalt felhatalmazások körén túlmenően is megtehet rendelettel minden olyan közigazgatási, magánjogi, eljárási és a törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb intézkedést, amely a rendkívüli viszonyok által előidézett helyzetben a honvédelem érdekében elkerülhetetlenül szükséges s evégből a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket állapíthat meg.”
A zsidók sárga csillaggal való megjelölését vagy üzleteik, gépjárműveik, kerékpárjaik, rádióik, telefonjaik elvételét, majd a gettósításukat is az 1939. évi II. tc. 141. §-ára hivatkozó rendeletek alapján hajtották végre. A gettókba, majd gyűjtőtáborokba zsúfolt, végül többségükben Auschwitz-Birkenauba deportált vidéki zsidók nyilván nem sokat törődtek azzal, hogy szinte mellékesen kitiltották őket a fürdőkből, szórakozóhelyekről. Viszont a fővárosban élő mintegy 200 000 zsidót − bár június közepétől mintegy 2000 sárga csillaggal megjelölt házba, háztömbbe zsúfolták őket össze − annál inkább „érintették” ezek és még ezeknél sokkal komolyabb intézkedések. Június 1-től, amikor már jó két hete naponta 8–10 000 zsidót deportáltak az országból, a sárga csillagosok bevásárlási idejét napi két órában határozták meg. Az egyes városokban, így Budapesten is a polgármesterekre bízták, hogy mettől meddig engedik a zsidókat bevásárolni. A fővárosban a zsidók délelőtt 11-től délután 5-ig mehettek ki az utcára, élelmiszer vásárlására pedig délelőtt 11-től 1 óráig kaptak engedélyt. Rosszul jártak az erős dohányos zsidók. Délután 1-től 3-ig más szükségleti cikkeket, például cigarettát ugyan vásárolhattak volna, de a trafikok (akkoriban ezeket „dohánytőzsdéknek” nevezték) délután 1-től 3-ig zárva voltak. Zsidóknak, mint fentebb említettük, a német megszállás után nem lehetett telefonjuk. A Központi Zsidó Tanács augusztus 10-én az egyetlen rendelkezésére álló fórumon, a Magyarországi Zsidók Lapjában a „helyes magatartás alapelveiről” hosszabb figyelmeztető cikket tett közzé. Külön felhívták a figyelmet arra, hogy sárga csillagosok ne próbáljanak az utcai fülkékből telefonálni. Ezt ugyan külön rendelet nem tiltotta, mégis könnyen lecsukhatták azt a zsidót, aki ilyesmit megkísérelt. Mégpedig azzal az „indoklással”, hogy zsidóknak nem tud telefonálni, hiszen nincs telefonjuk, keresztényeknek pedig meg se próbáljon.
Ennél komolyabb problémákra hívta fel Jaross Andor belügyminiszter figyelmét a Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetsége július végi memoranduma. Mint írták, a „zsidólakások” túlzsúfolt tömegszállások. Ha beteg van egy szobában, „mint állandó góc, fertőzi az egész lakást, sőt, az egész házat”. Ha sürgős orvosi segítségre szorulna, délután 5 után és másnap délelőtt 11 előtt a beteg zsidó nem mehet orvoshoz, és zsidó orvos sem jöhet ki hozzá. A gyors orvosi segítség és ellátás hiányában súlyos, elhúzódó betegségek alakulhatnak ki, ami például gyógyszerpazarláshoz is vezethet. „A zsidóházak lakói az óvóhelyeken a szó szoros értelmében egymás szájába lélegzenek, és így egymást fokozottabban fertőzik.” Zsidót a „klinikák, fővárosi kórházak csak nehezen vagy egyáltalán nem” vesznek fel. A zsidó „szükségkórházak” túlzsúfoltak. Könnyű vakbélgyulladásból orvosi ellátás hiányában átfúródás, gennyes hashártyagyulladás lehet, szülő nők kerülhetnek életveszélybe, ha nem jutnak időben orvoshoz.
A memorandumban külön kiemelték az elaggottak, a magukkal tehetetlenek, a bénák, vakok és elmebetegek szörnyű helyzetét. A megkülönböztető jel miatt ezeket az embereket kitették az őket ellátó, ápoló kórházakból, most tömegszállásokon sínylődnek, sokan közülük tuberkulotikusok. Furcsán hangzik, de vannak jóérzésű, emberséges kórházi főorvosok, akik a zsidó betegeket azért nem veszik fel, mert az előírások szerint a nekik szükséges élelmiszer-adagokat nem adhatják oda, megfelelő táplálék hiányában pedig az állapotuk tovább romlik. Az egyik fővárosi kórház tüdőosztályán, ahol megtűrték a zsidó betegeket, csak a „zsidóélelmezést” kaphatták meg még súlyos betegek is. Havi 30 dkg olajból főzött ételeket ehettek, de vajat, tejet, gyümölcsöt „természetesen nem”, ezért egészségi állapotuk az orvosi kezelés ellenére romlott. A szövetség reményét fejezte ki, hogy hátha rossz jósok lesznek, de felhívták Jaross belügyminiszter figyelmét arra is, hogy „sok veszedelmet rejtő ősz és kegyetlen tél elébe megyünk… ha járvány törne ki, hastífusz, dizentéria [vérhas – KL] vagy kiütéses tífusz stb. – úgy a járvány nem fog megállani a megkülönböztető jelet viselő házon belül.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.