HALÁSZ JUDIT: AZT HITTÜK, EZEK A VÍGSZÍNHÁZ BELSŐ ÜGYEI, ÁM ROSSZUL GONDOLTUK

HVG / KULT
Szerző: SZENTGYÖRGYI RITA
2020.05.04.

Több mint ötven éve a Vígszínház tagja, egyik alapembere. Várkonyi Zoltán szellemiségét pedagógiai, pszichológiai érzékét, a rendező-színész partneri kapcsolatát hiányolja régóta a társulat működésében.

hvg.hu: Hogy viseli a kényszerű bezártságot?

Halász Judit: Szerencsére jól viselem, mert kertes házban lakom, a fiamékkal és az unokáimmal. Noha nem sokat találkozunk, de nem vagyunk elzárva egymástól. Az is könnyebbséget jelent, hogy mostanában rengeteg a dolgom. A költészet napjára készítettünk egy kétórás online műsort a Vígszínházzal, felvettünk a mobiltelefonra verseket, egyben megünnepeltük Mária Sándor születésének 120. évfordulóját. Ez kicsit összehozta a társulatot legalább egy rövid időre. A MOTTO nevű kezdeményezésben is részt vettem, a Szeptember végén-t és az Üllői úti fák-at mondtam el. A „Maradj otthon” mozgalomba is bedolgoztam, az ATV egyik riportere az elsők között keresett meg azzal, hogy mondjak pár szót arról, hogy mit csináljunk otthon. Ötleteket adni könnyű, de annak, aki ötven négyzetméteren lakik több gyerekkel, a város közepén, valószínűleg sokkal nehezebb a helyzete, mint nekem.

hvg.hu: Mennyire foglalkoztatja az a gondolat, hogy a koronavírus-járvány esetleg komoly figyelmeztetés az emberiségnek, hogy nem lehet tovább kizsákmányolni a természetet, és egymást sem?

H. J.: Ez a járvány többszörös felkiáltójel, hogy változtatni kell az eddigi életünkön. Rengeteg olyan elméletnek, véleménynek, tapasztalatnak kell találkoznia, hogy az emberiség tanuljon belőle. A mostani leállás egyik legérdekesebb jelzése, hogy hirtelen megindultak a halak a Canal Grandén! Tiszta lett a levegő azokban a városokban, ahol eddig nem lehetett levegőt venni anélkül, hogy az ember ne kockáztatta volna az egészségét. Ugyanakkor félelmetes, hogy nem tudjuk meddig tart ez a krízis...

ITT OLVASHATÓ