GYEREKEK ÉS A NYELV: VICCES-SZOMORÚ TÖRTÉNETEK

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: CSÁSZÁR RITA
2020.05.14.

Érdekes és tanulságos történetekkel jelentkezik a két- és többnyelvű gyerekek világából Dr. Császár Rita. A nyelvtanárként, szociológusként és nyelvészként is dolgozó Rita nem csak ebbéli minőségeiben, de több mint két évtizede külföldön élve anyaként is érintett a migráció és a többnyelvűség témában. Hat éve már írt ide posztot, jelenleg Svájcban él és a német-magyar nyelvpáros mellett hétvégeken az angol, a horvát és az olasz nyelv is jelen vannak a nagycsaládos összejöveteleken.

„Két- és többnyelven nevelkedő gyermekek szüleinek, valamint az őket tanító pedagógusoknak tartok tanácsadást, előadásokat és továbbképzéseket. Zürich melletti praxisomban, valamint a különböző rendezvényeimen sok különböző kulturális hátterű és nyelvű szülő megfordult már, miközben én is végiglátogattam számtalan magyar közösséget szerte a világban.

Nem szűkölködöm hát érdekes, tanulságos és sok esetben fejtörést okozó családi történetekben, amelyek a gyerekek nyelv(ek)hez fűződő viszonyáról szólnak. Ezek közül szeretnék most néhányat megosztani az olvasókkal. (Természetesen az érintettek neveinek megváltoztatásával.)

(Majdnem) minden kezdet nehéz

Kezdjük mindjárt a négyéves Noëllel, aki heteken keresztül mindkét tenyerét a fülére tapasztva, félrehúzódva üldögélt az új svájci óvodájában. Amikor a társai és az óvónő közeledni próbáltak feléje, sokszor még a szemét is becsukta.

Mint nagy nehezen kiderítettük, azért igyekezett minden kívülről érkező ingert kizárni, hogy még véletlenül se tudjon megtanulni németül. Hogy miért ne? Azért, mert azt gondolta, hogy amint megtanul az ovi nyelvén beszélni, rögtön elfelejti majd a sajátját. Mivel pedig a szülei nem beszéltek németül, attól félt, hogy nem fog tudni szót érteni velük.

Az új nyelvi környezetbe való beilleszkedés sok esetben nehézkesen indul. Nem ritka, hogy az ország- és kultúraváltással együtt járó pszichés megterhelés kezdetben jelentősen hátráltatja a gyermeki nyelvelsajátítás folyamatát is.

Külföldre kerülve a gyerekek egy része is megküzd a felnőttek által ilyenkor jól ismert „kulturális sokkal”. Ennek következtében a gyerek viselkedése egy átmeneti időre alapvetően megváltozik: visszahúzódóvá, zárkózottá vagy éppen ellenkezőleg, fokozottan agresszívvé válik.

Találkoztam olyan iskoláskorú gyerekkel is, aki kijelentette, hogy nem hajlandó megtanulni az új nyelvet, mert abban bízik, hogy az iskolai kudarcai majd rászorítják a szüleit a „hazaköltözésre”.

Gyakran keresnek fel a szülők azért is, mert úgy érzik, hogy a gyerekük jóval lassabban halad az új nyelvvel, mint ahogyan azt elképzelték. Pedig a kezdeti „némaság” többnyire a beilleszkedés szokásos része, az intenzív figyelem és tanulás időszaka, tehát teljesen természetes jelenség.

Időre van szüksége a gyereknek ahhoz, hogy az új nyelv kódját sikeresen „feltörje”. Hogy ez pontosan meddig tart, az számos tényező összjátékától függ. A képletben fontos szerepe van többek között a gyerek életkorának, tanulási stílusának, a környezetnek, az új nyelvvel eltöltött időnek, de a személyiségének is...

ITT OLVASHATÓ