GRECSÓ KRISZTIÁN: HA KINYITHAT A TEMPLOM ÉS A STRAND, A SZABADTÉRI SZÍNHÁZ VAJON MIÉRT NEM?

24.HU
Szerző: JANKOVICS MÁRTON
2020.05.14.

Azt hisszük, húsz év munkáját nem lehet csak úgy elsöpörni, aztán egy pillanat alatt kiderül: dehogynem – mondja Grecsó Krisztián, aki tavaly kigyógyult a rákból, így van tapasztalata abban, milyen is az, amikor egyik napról a másikra feje tetejére áll az életünk. Ez a trauma, akárcsak az apává válás katarzisa, fontos szerepet kap frissen megjelent verseskötetében is. Állami elismerést ugyan már tizennégy éve nem kapott, de Vera című regényéért most megkapta a Libri irodalmi közönségdíjat, több mint 34 ezer szavazat alapján. Grecsó Krisztiánnal a szabadban sétálgatva beszéltük meg, mit beszélne meg szívesen Kovács Ákossal, megtörhető-e a generációkon át öröklődő gyűlölködés, és mi lehet az emberre olyan elemi hatással, hogy összetévessze a Dunát a Tiszával.

Mivel a kávézók még zárva, a Szent István parkban beszélgetünk. Környékbeli lakosként gyakran üldögél itt a padon?

Nem, inkább sétálni szoktunk itt. Ha ugyanis nem tolom a kislányomat, felébred. Kavicsos az út, pont jól rázkódik a babakocsi, így meditatív háromnegyed órákat töltöttem itt, mielőtt a parkot is lezárták a járvány miatt. Egy-egy ilyen séta alkalmat ad arra, hogy végiggondoljam, mi van.

Csak Hannának, vagy önnek is szüksége van, hogy folyamatosan mozgásban legyen?

Én azért leülnék, de az az igazság, hogy Hanna érkezése előtt nagyon ritkán fordultam meg itt. Idősek járnak egészségügyi sétára, meg a gyerekesek a kicsiket legeltetni, de magától ritkán jön ide az ember merengeni. Szoktak koncerteket és felolvasásokat is tartani, nekünk is volt itt fellépésünk Hrutka Robival. Azért különösen emlékezetes, mert épp a műtétem előtti este történt. Hatalmas daganat volt a nyakamon, amit egy őrült nagy szakállal próbáltam leplezni. Szemből sikerült is, de aki oldalt ült, döbbenten nézett, hogy mi a fene az ott...

ITT OLVASHATÓ