Szerző: VÁRADI JÚLIA
2020.05.15.
– Most éppen Budapesten tartózkodik, de úgy tudom, korábban néhány hétre Bolognában rekedt a szüleinél. Nagy a különbség a két ország között a koronavírus-helyzet szempontjából?
– Mivel Budapesten van a családom, a feleségem és a két gyerekem, most itt a helyem, ráadásul március óta online dolgozom, de tulajdonképpen háromlaki vagyok, hiszen 2019 óta a Firenzei Egyetemen tanítok, Bologna pedig a szülővárosom és a szüleim lakhelye. Olaszország különböző régióiban különböző módon kezelték a járványt. Firenzében még folyt a tanítás, amikor a vírushelyzet már kritikussá vált. Így március elején Észak-Olaszországban, Bolognában ragadtam, ráadásul meg is betegedtem.
– Koronavírus?
– Az orvos szerint tüszős mandulagyulladás volt, de gyanúsan sokáig kísért. Ezért hetekig nem sokat láttam abból, ami ott az utcán történik. Miután meggyógyultam, visszajöhettem Budapestre – persze két hétig karanténba vonultam.
– Hogy látja, mennyiben tér el a COVID–19-re adott hivatalos magyar reakció az olaszországitól? Ma sokak szerint a kezdeti könnyelmű reakciók után Conte viszonylag jó döntéseket hoz. Ez igaz?
– A mi kormányunk profizmusáról azért tudnék mesélni...
Az első hetekben erősen hatott a társadalmi könnyelműség. De ez nem csak az olaszokra volt jellemző, akik ráadásul elsőként szenvedték meg a teljesen ismeretlen vírust: gondoljunk a madridi nőnapi tüntetésre vagy Boris Johnson hazárdjátékára. Az olasz politikusok nagyon különbözően reagáltak: Venetóban a tartományi elnök, az Északi Liga vezető politikusa, az Egészségügyi Világszervezet és az olasz egészségügyi minisztérium ajánlása ellenében döntött a tömeges tesztelés mellett az első érintett községben, s ezzel a tartományt megóvta a nagyobb bajtól. Eközben a szomszédos Lombardia, ahol ugyanaz a párt van kormányon, rossz döntések miatt rettenetesen megszenvedte a járvány következményeit.
– Az olaszországi helyzethez képest hogyan értékeli a vírushelyzet magyarországi kezelését?
– Ha az olasz reagálást veszem alapul, nem tudnék túl sok jót mondani arról, ami ott történt. Annyit voltak képesek mondani, hogy maradjunk otthon. Ennél még bizonytalanabb a járványhelyzet második szakasza, amikor az összeomló gazdaság miatt újra kéne nyitni, de az derül ki, hogy a kormánynak fogalma sincs arról, ezt hogyan kéne.
– Ahogy a magyar kormánynak sincsen igazán.
– Azt érzékelem, hogy a magyar válaszok egyfajta közép-európai standardot követnek. Abban szerintem Orbánnak igaza van, hogy Ausztria volt a laboratórium, mert Németországra tekintett, és ezt tette a közép-európai régióban sok mindenki. Az volt Merkel elve, hogy amit lehet, bezárni, de észszerűen. Nem úgy Olaszországban, ahol mindenkinek papír kellett ahhoz, hogy kiléphessen a lakásból. A másik, ami talán Magyarországra a legjellemzőbb, de a teljes posztszocialista régióra vonatkozik: a saját egészségügyi rendszertől való jogos rettegés. Magyarországon mindenki tudja: a legfontosabb cél, hogy ne kerülj kórházba! Mert ha mégis, ott fogod elkapni azt a fertőzést, amibe akár bele is halhatsz. Ez persze egy paradoxon, de a lakosság pontosan az alulfejlettség és a bizalom hiánya miatt spontán igyekezett védeni magát, s talán teszi ezt még ma is. Így a hatóságok megengedőbbek lehetnek. Mindeközben súlyos dolognak tartom a határidő nélküli felhatalmazási törvényt, a stratégiai üzemek lopakodó militarizálását és főleg a kórházi ágyak kiürítését, aminek következtében többen fognak meghalni, mint a koronavírusban. Európai viszonylatban ez példátlan intézkedés volt, ami jól mutatja, mennyire kegyetlen tud lenni a rendszer, ha bedurvul. Érdekes, hogy a magyar és a nemzetközi sajtó többet foglalkozott a kissé elméleti jellegű felhatalmazási vitával, mint a vegytiszta szociáldarwinizmusra utaló „egészségügyi” intézkedésekkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.