Szerző: ÉS
2020.04.30.
Fóti Tamás: Az EU-nak nincsenek katonái
Beszélgetés Az ESI alapítójával, Gerald Knausszal
F E U I L L E T O N
K R I T I K A
L. Varga Péter: Viszonválasz György Péternek
Kőbányai János: Közlemény
Csillag István: A hitelesség védelmében
Rényi Zsuzsanna: Érettségi
Rajk Judit: Az emlékbélyegtől a megbélyegzésig
I R O D A L O M
Ferencz Mónika: Képzeletbeli szavakról álmodik
Németh Bálint: Önrém
Németh Bálint: Sztálin
Gellén-Miklós Gábor: Jel
Kiss Tibor Noé: A kurszki tó, amelyben fuldoklottam
Felhúzom a lábamat a mellkasomhoz, a térdem nekifeszül a fürdőkád falának, összekuporodom, beékelődöm a zománcfalak közé, ki sem lehet innen robbantani, itt biztonságban vagyok. Zsgyi, kágdá sznyega metut, zsgyi, kágdá zsárá. Zsgyi, kágdá drugih nye zsdut, pázábüv vcserá, próbálok emlékezni a versre, amit a költő a kedvesének írt, és amit elszavaltam a kurszki kultúrházban, a forró, hideg reflektorfényben. Lüktet bennem a taps, a halántékom pulzál, nyomja a kardigánomat, a zománcfalat. A repülőgépen arról álmodoztam, hogy a szavalás után valaki megcsókol. Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon, magyarul így szólt a vers, és én elképzeltem, hogy valahol engem is várnak majd a jutalomutazás közben, vagy utána, vagy valamikor, valahol, és azóta is erre várok, miközben a fürdőkádban kuporgok, a hideg zománcon, a fejem alatt összehajtogatott kardigán, és a folyosón te motozol, te keresel valamit, kihúzogatod a fiókokat egymás után, hallom a fújtatásod, ismerem jól ezt a fújtatást, amitől mindig összekuporodom...
Bán Zsófia: Jégpekker
Jég, jég, mindenütt jég!
Abban az évben a Duna csontig befagyott, így volt, hidd el. Simán át lehetett jutni a túlpartra. Hét-nyolc évtizede is megvolt annak, hogy ilyen komolyan befagyott. De erre már csak a legöregebbek meg a közepesen öregek emlékeznek. Mit tudtok ti a régi hidegekről. Képtelenek vagytok összevetni az előző időket az utóbbi időkkel. Zuhog rátok a jelen, mint a keményen kopogó jégeső. Azt hiszitek, régen minden nagyon más volt. Hinni a templomban kell, fiam.
Egy reggel a Duna, mint a Volga Sztálingrádnál ’42 zimankós telén, úgy befagyott, hogy tankkal is át lehetett volna kelni rajta. Na jó, annyira talán nem, de simán benne volt a levegőben a lehetőség. Erre viszont már tényleg csak a legöregebbek emlékeznek. Azon a reggelen, amikor a legfiatalabbak még az igazak álmát aludták, a legöregebbek meg a közepesen öregek épp a kávéjukat kevergették, kavargatták, amikor álmosan kinéztek a jégvirágos ablakon, és akkor...
Turi Tímea: Utolsó sor, előre fuss!
Nem megy, anyu, máshogy, csak ha én vagyok középen.
Életem első huszonhét éve jövő időben telt. Egy hányattatott családregény boldog epilógusaként: minden, ami előttem történt, azért történt, hogy megszülessek. Nagyszüleim és szüleim találkozásai, boldog vagy boldogtalan, rövid házasságaik mind-mind az én létezésem tündökletesen szükségszerű előzményei voltak.
Azután terhes lettem.
Most már elárulhatom: nekem nem volt mindegy, fiam lesz-e, vagy lányom. A terhesség időszakát a lélektani szakirodalom fészekrakó láznak is hívja, én is már az első hetekben pánikszerűen eldöntöttem, hogy kifestetem a lakást. Ha valamit megtanultam a gyerekkorom zsúfolt tereiből, az éppen az volt, hogy nem szabad ragaszkodni semmi tárgyhoz, a tárgyak nem vehetik el a helyet az élettől. Ráadásul arra is rádöbbentem, közel az idő, amikor az életem múlt időbe kerül. Amikor kiderül, hogy a regény epilógusa csak egy közbülső fejezet volt, készül a folytatás, közel a szempont, ahonnan nézve minden élesebb fényt kap, ahonnan az összes piszlicsáré hibánk sorsfordítóvá válhat és lelepleződhet. Nemsokára megjelenik egy erősebb elbeszélő, megkezdi az anyaggyűjtését. Nem mindegy, hova érkezik. Ki kell dobni a múltból, ami felesleges, hogy legyen hely az érkezésre...
Csutak Gabi: Rothadó cseresznye
Végre sikerült elfordítania a kulcsot, és nagy lendülettel kitárta a kaput. A rozsdás fém nekicsapódott a kerítésnek. Anya szinte futva ment a faházig, reszkető kézzel zörgette a kulcsokat, sorra végigpróbálta mindet, de egyiket sem sikerült a zárba kényszerítenie. Azt mondta, járjam körül a házat, hátha én be tudnék mászni valahol. Akkor tűnt fel, hogy be sem hoztuk a cseresznyének szánt vödröket. A ház körül elburjánzott a csalán, féltem rövidnadrágban közel menni a lenti ablakokhoz. Anya gondolkodás nélkül átgázolt a csalánon, és benézett. Legalább egy percig állt ott mozdulatlanul, aztán falfehéren jött oda hozzám, és a fülembe súgta, hogy szerinte van bent valaki. Kihozott egy létrát a sufniból, és a manzárdablak alá támasztotta. Felküldött, hogy nézzek be. Azt mondta, csak akkor mehet el rendőrökért, ha biztosak vagyunk a dologban. Remegő térddel másztam fel, a régi falétra fokai gyanúsan nyikorogtak a lábam alatt. Amikor az ablakhoz értem, nem láttam semmit, a cseresznyefa hullámzó ágai tükröződtek az üvegen. Az egyik kezemmel beárnyékoltam a szememet, és közelebb hajoltam. Még mindig nem láttam semmit, de amint a tenyerem éle az ablakhoz ért, valaki megszólalt bent: „Tűnj el innen, mert agyonverlek.”...
Abafáy-Deák Csillag: Karaktergyilkos
Nézem a laptopomat. Billentyűzetén sok betű rajza lekopott, barátom megjegyezte, ezen már nem lehet írni. De lehet. Vakon. Most nem akarok vakon írni, azt figyelem, mely betűk koptak le. A magyar nyelvben a leggyakoribb betűk az E, A, T, L és az N. Amit látok a laptopon, az nem igazolja ezt a statisztikát. Első helyen az O áll, illetve már lekopott. Pontosan úgy, ahogyan Olga lelépett, három hónap után. Éjjelente leveleztünk, összeköltözés szóba se jöhetett, 21 éves bölcsészhallgatóként még a szüleinél lakott, és ezen nem is akart változtatni, az én kis, sötét kéglim nem tetszett neki. Nekem meg nagyon tetszett ez az O-val kezdődő név, és a lány még inkább, jobban nézett ki, mint egy modell, mert nem volt annyira vékony, és amikor kimondtam a nevét, abban benne volt a meglepett O felkiáltás is. Három hónap után kitörölte a címemet, a Facebookon láttam, új barátjával Lisszabonban nyaraltak. Fadot nem tudom, hallgattak-e, de Olga, most írom le utoljára a nevét, se szó, se beszéd hallgatott el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.