Szerző: SIBA ANTAL
2020.05.08.
De ez még hagyján, mert előbb-utóbb előkerül a celebgyerek. A celebek gyereke, aki már most is celeb, de hamarosan úgynevezett cukiságot művel. Cukiságfotót, cukiságrajzot vagy csak úgy cukiságot. Ezek többnyire nagyon kedves mozdulatok vagy mondatok, bemutatóik pont annyira cukik, mint azok, akik valahol a panelek fogságában élnek valahol a negyediken, de ők nyilván nem látszanak. A nyárelő tájékán a celebes karantén panorámás erkélyajtajában törvényszerűen bukkan föl a mama, nem fogják elhinni, ilyenkor már ún. falatnyi bikiniben. Arról beszél, amiről tegnap, tegnapelőtt, három napja ugyancsak falatnyi bikiniben egy másikuk, hogy pediglen karantén idején vigyázni kell a táplálkozással, mert könnyen jönnek a kilók. Ilyenkor lép a képbe a papa két súlyzóval a markában, és a mozgás elengedhetetlenségéről mond igaz és fontos dolgokat.
Az utóbbi hetek felmérései szerint a televízió jelentősen felértékelődött az otthonába kényszerülő népesség számára – olvasható ki a Nielsen Közönségmérés adataiból, ami bizonyára alapos kutatás kiértékelése után rajzolódott ki. Nem tudom, mekkora hír ez, az igazi nyilván az lenne, ha a felmérések azt mutatnák, a televízió jelentősége, nézettsége csökkent az otthonába kényszerülő népesség számára. Számsorok vannak, adatok, ezek szerint például az első három hónapban a 15 és 29 év közöttiek töltötték a legkevesebb időt a képernyő előtt – nem egészen 3 órát –, míg a legtöbbet a 60 év feletti korosztály: ők átlagosan 7 óra 38 percet ültek a képernyők előtt. További adatok szerint iskolázottság szempontjából az általános trendeknek megfelelően a diplomások tévéztek kevesebbet az átlagosnál, ami a nemeket illeti, a nők naponta 5 óra 27 percnyit néztek televíziót, ez 37 perccel több, mint amennyit a férfiak, és 19 perccel haladja meg a teljes népesség átlagát. Az persze nem nagy felismerés, hogy a karanténban élő népesség többet ül a képernyők előtt, mint amikor nincs bezártság, ez körülbelül akkora igazság, mint hogy kijárási korlátozások idején az utakon kisebb a gépjárműforgalom, mint korlátozások nélkül, vagy hogy novembertől a téli gumival közlekedők aránya szignifikánsan emelkedik, márciustól azonban ez az emelkedés érezhetően visszaesik, áprilistól pedig ellenkező trend érvényes.
Ennél valamivel érdekesebb, hogy a képernyő előtt kényszerűségből több időt töltő lakosság mit lát a bezártság hetei, sőt hónapjai idején. A „hírek, aktuálpolitika, gazdaság” tematika a műsoridőből viszonylag csekély, alig több mint 3 százalékot képviselt. Ez valamivel magasabb a szokásos trendhez képest, ami feltehetően a márciusban kialakult vírushelyzetnek (is) tulajdonítható. A szórakoztató műsorok aránya viszont jelentősen nőtt, különösen azoké, amik arról szólnak, hogyan töltik a korlátozások napjait a magyar szórakoztatóbiznisz celebjei. Szinte minden csatornának beindultak ilyen tartalmú műsorai, azt lehet mondani, azonnal, a veszélyhelyzet első napjaitól kezdve, és még azt is, hogy ijesztően egyformák. (Nem egészen a Nielsenhez mérhető módszertani alapossággal, de jelentős tapasztalati hitellel bíró egyik szerkesztő barátom kifakadása pontosan mutat a lényegre: „ha még egy karanténnaplót küld valaki, agyfaszt kapok”. Az agyfasz ugyan nem a legpedánsabb és legválasztékosabb megfogalmazás, de az egysíkúsággal és a kényelmes megoldásokkal kapcsolatban azóta sem hallottam ennél érzékletesebb és őszintébb kifakadást.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.