Szerző: HERÉNYI KÁROLY
2020.05.12.
Társaságunk egyik tagja a szárszói iskolában tanít, most éppen digitálisan. Kör e-mailt küldött, amelyben tudatta, hogy sok gyereknek a környező, a Balaton-parti településeknél szegényebb falujában nincsenek a távtanításhoz szükséges eszközei.
Egy hatgyermekes család van a legnagyobb bajban – mondja, amikor felhívom. Az édesapa elvesztette a munkáját, náluk előbb-utóbb étel sem kerül az asztalra. A legnagyobb fiú 15 éves, a kaposvári tehetséggondozó gimnáziumba jár, a szülei nagyon büszkék rá. A legkisebb féléves, a többiek mint az orgonasípok, köztük egy tízéves forma ikerpár is. A fiú eleven, mint a tűz, sorra nyerné az iskolai versmondó versenyeket, amennyiben részt vehetne rajtuk, de a tanítás végén túl korán indul vissza a busz falujába. Ha a verseny miatt lekési, legközelebb csak este juthat haza.
Az egyik földvári háziorvos révén az azonnali segítség még aznap eljut hozzájuk. Lesz étel is az ebédhez, a vacsorához. Már csak laptop kéne. Telefon Iványi Gáboréknak az Oltalomhoz, a Dankó utcába, tíz perc múltán jön is a válasz: másnap, amikor úgyis megyek hozzájuk önkénteskedni (kisbusszal ételt és tisztítószereket szállítok Nyíregyházára és Kisvárdára az ottani szegényeknek), megkapom, és vihetem a gépeket.
Sorra gyűlnek a segélykérések. Nekem is szólnak,
a környéken egy cigány asszony egyedül neveli az unokáját, nehéz helyzetben vannak.
Nosza, készítek egy csomagot: liszt, cukor, olaj, krumpli, hagyma, rizs, tészta, felvágott, a gyereknek egy kis édesség. Odaérek, nyitott a kapu, kopogok. Takaros asszony nyit ajtót, nehéz a korát megbecsülni.
– Ételt hoztam – nyújtom a pakkot.
– Jaj, áldja meg az isten! – fogad hálálkodva. Köszöni szépen, de az ételcsomagot vigyük másnak, enniük egyelőre van mit, azt mindig kispórolják. Biztos akad valaki más, aki rászorul. Náluk a gyerek számítógépe romlott el, pedig az iskolához kellene.
– Meg lehet javítani? – kérdem.
– Hívtuk a szerelőt, de a mi környékünkre nem jön el.
Jó fél órát beszélgetünk, újra és újra a kisunokára terelődik a szó. Nagyon büszke rá. Megígérem, hogy az Iványi-féle adományból hozok egy gépet. Másnap meg is kapom az Oltalom adományait: két régi asztali gép, egy laptop és egy mobiltelefon. Marianna, a tanárnő, telefonon irányít: egy hatgyerekes családnak kell egy laptop, egy asztali gép, meg a telefon. Már megnézték, elfér a takarosan berendezett kis házban. Néhány gyors telefon, sikerül megoldani, hogy az előbbi helyen megjavítsák a nagymama unokájának laptopját, a megmaradt gépre a falu végén, egy másik cigány családnak lenne szüksége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.