Szerző: KARSAI GÁBOR
2020.05.08.
„Egy szám – nem szám!” – hangzott az első, de máig emlékezetes instrukció életem első munkanapján akkori főnökömtől. Összehasonlíthatóság nélkül nincs sok értelme egyetlen adatnak, vagyis valamihez viszonyítani kell, egy korábbi vagy nemzetközi adathoz, valamilyen kapcsolódó tényezőhöz, netán a tervezett vagy előrejelzett számhoz, lehetőleg többféléhez is.
Például amerikai szempontból elrettentő az a naponta megjelenő hír, hogy az Egyesült Államokból jelentették messze a legtöbb koronavírus miatti halálesetet. A reális összehasonlításhoz – hiszen egy nagyon nagy népességű országról van szó – az abszolút számnál az egy lakosra jutó elhunytak száma, netán az esetszám gyorsulásának nemzetközi tendenciákkal való összevetése sokkal többet mondana. Valójában a lakosságszámhoz viszonyítva a spanyol és olasz adat mintegy két és félszer magasabb az amerikainál, a hírekben kevésbé szerepelő Belgiumé pedig több mint háromszoros. A magyar halálozási adat szerencsére nemcsak abszolút számban viszonylag alacsony, de a lakosság számához viszonyítva is egy nagyságrenddel kisebb az említett országokénál.
A nem kellően összehasonlítható számok használata gyakran csak a szakmai igénytelenség megnyilvánulása. De nem csak annak! A hatalmas, megfoghatatlan tartalmú, de pozitív üzenetet hordozó számok ugyanis általában erőt, cselekvőképességet mutatnak. Például az a még március közepén bejelentett kormányzati szándék, hogy az idei költségvetésben háromezer milliárd forintnyi áttervezés várható a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak leküzdésére, a maga megfoghatatlan módján leginkább csak annak demonstrálását szolgálta, hogy a kormány nagy figyelmet és erőt fordít a járvány okozta válságra. Szükség is volt erre, hiszen ekkor már számos járvány sújtotta országban nagyon jelentős többletforrást biztosító gazdasági csomagot jelentettek be. Az, hogy nálunk csak teljesen tisztázatlan végeredményű, de óriási összegű „áttervezést” jelentettek be, minden valószínűség szerint elkerülte az emberek többségének figyelmét. S a magyar csomag immár másfél hónappal az említett bejelentés után is igencsak vékonyka.
A járvány gazdasági hatásai az egyébként stabil, nemzetközi szokványoknak megfelelő statisztikai adatok tartalmát is átírják. Ez látható az infláció és a munkanélküliség esetében is.
Az inflációt – mint ismeretes – az úgynevezett inflációs kosár alapján számítják, ami a havonta végzett fogyasztói árösszeírási adatfelvétel során megfigyelt termékek és szolgáltatások, mintegy 140 árucsoport ezer reprezentánsát tartalmazza. A reprezentánsokat a kereslet, illetve a választék változásának megfelelően évente frissítik, a fogyasztói kosár átsúlyozása pedig az Eurostat előírásának megfelelően a két évvel korábbi fogyasztási szerkezetnek (idén tehát a 2018. évinek) felel meg. Bár az emberek inflációs érzete elsősorban a gyakran vásárolt termékektől függ – ezért a mért áremelkedést világszerte sokan kétségesnek tartják – ennél objektívebb megoldás ma nem ismert...
A nem kellően összehasonlítható számok használata gyakran csak a szakmai igénytelenség megnyilvánulása. De nem csak annak! A hatalmas, megfoghatatlan tartalmú, de pozitív üzenetet hordozó számok ugyanis általában erőt, cselekvőképességet mutatnak. Például az a még március közepén bejelentett kormányzati szándék, hogy az idei költségvetésben háromezer milliárd forintnyi áttervezés várható a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak leküzdésére, a maga megfoghatatlan módján leginkább csak annak demonstrálását szolgálta, hogy a kormány nagy figyelmet és erőt fordít a járvány okozta válságra. Szükség is volt erre, hiszen ekkor már számos járvány sújtotta országban nagyon jelentős többletforrást biztosító gazdasági csomagot jelentettek be. Az, hogy nálunk csak teljesen tisztázatlan végeredményű, de óriási összegű „áttervezést” jelentettek be, minden valószínűség szerint elkerülte az emberek többségének figyelmét. S a magyar csomag immár másfél hónappal az említett bejelentés után is igencsak vékonyka.
A járvány gazdasági hatásai az egyébként stabil, nemzetközi szokványoknak megfelelő statisztikai adatok tartalmát is átírják. Ez látható az infláció és a munkanélküliség esetében is.
Az inflációt – mint ismeretes – az úgynevezett inflációs kosár alapján számítják, ami a havonta végzett fogyasztói árösszeírási adatfelvétel során megfigyelt termékek és szolgáltatások, mintegy 140 árucsoport ezer reprezentánsát tartalmazza. A reprezentánsokat a kereslet, illetve a választék változásának megfelelően évente frissítik, a fogyasztói kosár átsúlyozása pedig az Eurostat előírásának megfelelően a két évvel korábbi fogyasztási szerkezetnek (idén tehát a 2018. évinek) felel meg. Bár az emberek inflációs érzete elsősorban a gyakran vásárolt termékektől függ – ezért a mért áremelkedést világszerte sokan kétségesnek tartják – ennél objektívebb megoldás ma nem ismert...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.