AZ ÉRTELMETLEN PARANCSOK VÉGE: ZENDÜLÉS

RÖNTGEN BLOG
Szerző: KUNETZ ZSOMBOR
2020.05.07.

Kásler Miklós immár sokadik ellentmondásos, káoszfokozó utasítását adta ki az egészségügyi dolgozóknak. A legvitatottabb intézkedése eddig a kórházi ágyszámok hatvan százalékos „felszabadítása” volt a húsvéti ünnepek alatt. A rendelkezés mindenkit sokkolt, betegeket, hozzátartozókat, dolgozókat és kívülállókat egyaránt, ennek ellenére ezt így vagy úgy, de végrehajtották. Az intézkedésnek azonban többen is ellenálltak, mégpedig nyíltan: például a Bajcsy Kórház Krónikus Belgyógyászati Osztályának a vezetője, vagy Cserháti Péter, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet főigazgatója, akit ki is rúgtak engedetlensége miatt. Aki ismeri a magyar egészségügy meglehetősen feudális hűbérviszonyokra épülő világát, csak az érti, hogy ez micsoda törés a rendszerben. És volt számos olyan eset is, amikor az ellenállás csak csendben, fű alatt szerveződött, nem kapott publicitást. Mindez úgy, hogy a kórházakban kirendelt egyenruhás parancsnokok vigyázzák a rendet, és már a jelentlétükkel is gyakorolnak még egy kis pszichológiai nyomást az egyébként is végtelenül kiszolgáltatott, nagy hatalmú feletteseiktől függő dolgozókra.

Kásler ágyfelszabadítós intézkedése még ebben a rendszerben is kisebbfajta lázadást eredményezett.

Olyat, ami teljesen szokatlan módon a kormánypárt elitjét is megmozgatta. Ennél is fontosabb volt az a kívülállóknak talán kevésbé érezhető lélektani hatás, amit a magyar egészségügy rendszerében okozott. Hosszú ideje ez volt az első olyan utasítás, amelynél el kellett gondolkodnia az ellátónak, hogy a lelkiismerete, az orvosi hitvallása alapján döntsön, és kockáztassa a fegyelmit/kirúgást/büntetést, vagy szó nélkül hajtsa végre a parancsot, és küldje el azt a beteget is, akinek az otthoni ellátása nem biztosított.

Ráadásul úgy hozták ebbe a helyzetbe, hogy fogalma sem volt, milyen tények, adatok alapján adta ki az utasítást a miniszter. Senkivel nem közöltek semmit, csak a parancsot.

Mára viszont mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy semmilyen szakmailag megalapozott számítás nem volt az ostoba és kegyetlen intézkedés mögött,a járványhelyzet biztosan nem indokolta az ágyfelszabadításokat.

Ezután hogyan vegyen komolyan bármilyen utasítást az egészségügy egyszerű robotosa?

A bizalom talán eddig sem volt nagy a szakterület politikai vezetésében, de most sokakban végképp megtörni látszik: még azok is, akik a magyar egészségügy parancs-értettem világában szocializálódtak, és eddig zokszó nékül hajtották végre az utasításokat, ezek után már el-elgondolkodnak: vajon akkor is engedelmeskedniük kéne a minisztériumi parancsoknak, ha értelmetlennek tűnnek, ellentmondanak egymásnak, és még a betegeknek is ártanak? Lehetséges az, hogy az egészségügyi vezetés olyan döntésekre kényszeríti őket, amelyek az esküjükkel is ellentétesek?

...

ITT OLVASHATÓ