Szerző: SÁNDOR ZSUZSANNA
2020.05.17.
A napokban ünnepelte a nyolcvankilencedik születésnapját, de ez volt az első, amelyet karanténban töltött. Hogy érezte magát?
A gyerekeim megszervezték a közös skype-os köszöntést. Én most a vidéki házunkban vagyok, aki tudott, ide is eljött a kapuhoz, és ötméteres távolságból integettünk egymásnak. Csomó levelet is kaptam. Úgyhogy velem minden rendben van.
Gondolom, most is aktívan él. Min dolgozik?
Most fejeztem be egy angol cikket, anyagokat gyűjtök egy témához. Egyébként olvasok, és nézem a természetet. De szoktam feküdni is, mert már öreg vagyok és fáradt.
Ilyen világméretű járványt az ön generációja sem élt meg. Másként látja most az emberi-társadalmi problémákat?
Olvasom a vitákat arról, hogy a járvány után megújul-e majd a világ. Én a kétkedők közé tartozom. Az emberiség átélt már háborúkat, természeti katasztrófákat, s bár úgy tűnt, hogy tanul ezekből valamit, igazából semmi nem változott. Sőt. Már Vörösmarty Mihály is megírta: „S midőn azt hinnők, hogy tanul/ Nagyobb bűnt forral álnokul/Az emberfaj sárkányfog-vetemény”. És ez azóta is így van. Pedig a jelenlegi koronavírus-járványból is lehetne tanulni, például a környezetvédelem fontosságát, a természettel szembeni alázatot, több szerénységet, de azt gondolom, a gazdasági érdekek megint mindent felül fognak írni. Vagy gondolja, hogy a benzinlobbi önmérsékletet tanúsítva azért fog küzdeni, hogy minél kevesebbet autózzunk, és próbáljunk meg továbbra is otthonról dolgozni? Nem nagyon tudom elképzelni.
Egyszer azt nyilatkozta: „újra és újra felháborodom: ez éltet.” Mostanában mi háborította fel?
Elég belenézni az újságokba, kiket nem szerelnek fel védőeszközökkel, milyen biztonsági körülmények között dolgoznak az orvosok, ápolók vagy a szociális munkások. Elég tréfás az is, hogy Orbán Viktor bejelentette: a járvány szerinte május 3-án tetőzik, majd másnap megtartják az érettségit. El lehetett volna halasztani, vagy az eddigi teljesítmények alapján jegyeket felajánlani, de ilyen helyzetben nem biztos, hogy össze kell ültetni egy teremben az írásbelizőket, és ekkora kockázatnak kitenni őket. Aggaszt más is. Egyelőre kilakoltatási moratóriumot vezettek be, és leálltak az adósok lakásainak árverezésével, de ez meddig lesz érvényben? Az emberek év végén se tudnak majd fizetni, ha nem lesz pénzük és munkájuk. És mivel a munkanélküliség megnő, még többen veszíthetik el a lakhatásukat. Egészen elképesztőnek tartom azt is, hogy a kormány teljesen értelmetlenül, mindenféle racionális indok nélkül úgy döntött: a kórházakból hazaküldik a halálos betegeket, hogy azután otthon szörnyű kínok között haljanak meg. Családok ezreit hozták rettenetes helyzetbe. Én bűncselekménynek tartom ezt. És ezek mögött a miniszterelnök áll, aki jelenleg teljhatalommal irányítja az országot, és úgy tünteti fel magát, mint aki mindent tud, mindenhez ért, mindent el tud dönteni. És ha nem, akkor sem a szakmai szervezetektől kér tanácsot, hanem katonai erőt vet be. Eközben gátlástalanul pénzeket csoportosít át, na nem az egészségügy vagy a szociális ellátórendszer fejlesztésére, hanem újabb stadionépítésekre és a gazdasági érdekkörök beruházásaira.
Miközben azt hangoztatják, hogy Magyarország nem szorul hitelre, most vettek fel kínai hitelt a 780 milliárd forintból épülő, Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Budapest–Belgrád vasútvonalra.
Ehhez képest Európában mi költünk legkevesebbet a felsőoktatásra. Az Orbán-kormány abszolút tudásellenes. Erről szólt korábban a tankötelezettség tizenhat évre csökkentése, és folyamatosan forrásokat vonnak ki a felsőoktatásból, amely leginkább már csak a tehetős rétegnek megfizethető. Nem véletlen, hogy idén húszezer diákkal kevesebben felvételiztek. Holott a járványhelyzet azzal is szembesít, hogy milyen fontos a tudás és az információs technika...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.