AZ ALAPTÖRVÉNY NEM BIZTOSÍT VÉDELMET

KOLOZSVÁRI SZALONNA 

- NEHAZUGGY BLOG

Szerző: LÁZÁR GERGŐ

2020.05.20.

Az Isztambuli Egyezmény kapcsán igen komoly vita (már ha annak lehet nevezni) alakult ki idehaza, noha érdemben nem befolyásolta annak végkimenetelét, vagyis azt, hogy Magyarország ratifikálja-e az egyezményt, vagy sem. Orbán Viktor azt ellenzi, ezért ameddig neki teljhatalma van, addig ne is álmodjon arról senki Magyarországon, hogy ratifikálásra kerül az Európa számos országában gond nélkül elfogadott egyezmény. Orbán és csapata valamiért – a mondvacsinált indokokra nem érdemes időt pazarolni – ódzkodik annak elfogadásától, ami lényegében az egyetlen gátja a történetnek. A nemzeti keresztények szerint nincs semmi szükség az egyezmény ratifikálására, hiszen a sokszor átfirkált alkotmány (továbbá a fideszes Btk.) tartalmaz minden szükséges előírást ahhoz, hogy a nők a lehető legnagyobb biztonságban érezhessék magukat Magyarországon.

Hogy ez mennyire nem igaz, azt egy sor eset mutatta meg az elmúlt években, amelyeket a Fidesz szeret félvállról venni. Csak az elmúlt pár hónapban is több olyan eset volt, amely felháborodást váltott ki az emberekből, hiszen pontosan megmutatta, hogy a családon belüli erőszakot elszenvedő nők a legritkább esetben kapják meg a szükséges segítséget az államtól. Lehet, hogy a törvények egyébként valóban ott vannak, de emellett az kellene, hogy ezeket be is tartassák a hatóságok. Továbbá az is igen fontos lenne, hogy a megelőzésre is forrást biztosítson az állam, hiszen ha már megtörtént a tragédia, akkor a büntetés már szinte alig számít. Egy halott anyát már semmi sem hoz vissza, azonban ha a tragédia megelőzhető különböző intézkedések életbe léptetésével, akkor sikerrel kezelhető a magas számú családon belüli erőszak.

Jelen állás szerint a családon belüli erőszak gyakorlatilag megengedett, hiszen még ha tud is róla a bántalmazott közvetlen környezete, akkor is vagy elfogadja, vagy beletörődik abba, hogy ha a férj iszik, vagy éppen rossz napja van, akkor a feleség kap egy-két pofont. Na és akkor mi van? Előfordul az ilyen, gondolják sokan sajnos a mai napig. A baj akkor kezdődik, ha úgy hisszük, hogy egy-két pofon még belefér. Nem fér bele egyetlen ütés sem, mint ahogy a verbális agresszió sem elfogadott. De a gond csak tovább fokozódik akkor, amikor ezt még a rendőrség munkatársai is – tisztelet a kivételnek – így gondolják, majd egyfajta megkoronázásaként a dolgoknak, ha eljutna az ügy esetleg a bíróságig, akkor is nevetséges ítéletek születnek.

Elég csak a lúgos orvosra gondolni, vagy a vak komondor esetére. Míg utóbbin jót nevetnek sokan – pedig sajnos semmi vicces nincs a történetben –, úgy előbbin a legtöbben jogosan elszörnyednek. Az, ami a lúgos orvos áldozatával történt, több mint horrorisztikus, amit a bíróságnak már réges-régen ki kellett volna mondania. Ehelyett politikai vita lett az ügyből, ami tovább rontotta az erőszakot átélt nők helyzetét. Itt nem elég csak a kormányt kritizálni a kialakult helyzetért, hiszen a jelenlegi helyzet ennél jóval összetettebb. Elég csak megnézni az alábbi, nemrégiben megjelent hírt:

ITT OLVASHATÓ