Szerző: KARDOS ERNŐ
2020.05.07.
Ha érvényben lenne az isztambuli egyezmény, akkor talán a nemrég agyonvert színész, Szilágyi István is életben lenne, az évente további 15-20 meggyilkolt asszonnyal együtt – nyilatkozta a Hírklikknek Lattmann Tamás. A nemzetközi jogász szerint, a kormánypártok úgy utasították el az egyezmény szövegét, hogy valójában fogalmuk sincs az igazi tartalmáról. Arról nem is beszélve, hogy 2014-ben a kormány egyszer már aláírta a szöveget, de erre ma már sem az aláíró Navracsics Tibor, sem államtitkára, Répássy Róbert nem emlékszik. Lattmann szerint, az isztambuli egyezmény leginkább a családon belüli erőszak megelőzését szolgálta volna, ha a kormánypártok ideológiai megfontolásból el nem utasítják. Az ellenzék szerint, ezzel a kormány tudomásul veszi a családon belüli erőszakot, a nők testi fenyítését.
– A kormánypártok szerint, a hazai törvények az egyezmény ratifikálása nélkül is súlyosan elítélik a családon belüli erőszak minden válfaját – a verést épp úgy, mint a nemi erőszakot. Ez igaz?
– Igen, ezeknek a cselekményeknek a büntetőjogi oldala nagyrészt megvan a magyar törvényekben, és már az Isztambuli egyezmény elfogadása előtt is létezett. De az egyezmény mégis mérföldkőnek számít, mert fontos kiegészítése a korábbi jogszabályoknak. Kétségtelen, a családon belüli erőszakos eseteket a magyar büntetőjog ma is szigorúan büntetni rendeli. De bejön a sokat vitatott „gender”, tehát a nemi szerepek kérdése, amit ma szeretnek félremagyarázni, és ez alapvető félreértésekhez vezet. A magyar büntetőjog például – helyesen – bünteti, ha valaki szórakozásból összeveri a feleségét. Viszont érzéketlen arra, ha a férj azért üti az asszonyt, mert az nem csinált vacsorát, pedig „az ő dolga lett volna”. A verést tehát bünteti a törvény, a speciális motivációt viszont teljesen figyelmen kívül hagyja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.