Szerző: BIHARI TAMÁS
2020.04.30.
...(Széles körű pénzbeli juttatás) Létezik egy alternatív megközelítés, amely nem a vállalatokon keresztül, hanem közvetlenül a munkavállalóknak (és eltartott gyerekeknek) nyújtott pénzbeli támogatás útján próbálja stabilizálni az összekereslet és ezen keresztül a vállalatok helyzetét. Egy egyszerű képlet szerint (majdnem) minden foglalkoztatott és munkanélküli pénzbeli juttatásban részesül, ami egyszerre enyhíti a vállalati szektor keresleti problémáját, és mérsékli a jövedelemkiesések miatti társadalmi válságot. A munkanélküliek esetében ezt a juttatást nem az álláskeresési járadék helyett, hanem annak kiegészítéseként fizetik ki (a kettő együttes összege nem haladhatná meg a megszűnő kereset szintjét). Az állam jövedelemsávhoz igazodó degresszív rendszerben az alacsonyabb jövedelmi szinteken magasabb, a magasabb szinteken alacsonyabb, a legmagasabb szinteken nulla összegű pénzbeli juttatásban részesíti a foglalkoztatottakat és munkanélkülieket. Ha a mediánbér alatt 100 ezer forint, a mediánbér 150 százalékig (ebbe a tartományba a foglalkoztatottak mintegy 30 százaléka tartozhat) 50 ezer forint, a mediánbér 150 százaléka felett pedig 0 forint a juttatás, akkor havonként 325 Mrd lesz a költségvetés terhe. Ehhez járul még az eltartottak utáni 50 ezer, 25 ezer, 0 tételekből adódó mintegy 55 Mrd forint. A pénzbeli juttatások rendszere a rendkívüli makrogazdasági körülmények fennállásáig lehet érvényben. Legnagyobb összege (100 ezer forint) alig kisebb, mint a bérgarancia rendszer keretében elérhető maximum (hivatalos közlés hiányában ennek becsült értéke 112 ezer forint).
Biztos, hogy a pénzbeli juttatások egésze keresletté válik? Nem fenyeget az a veszély, hogy ezek az összegek inkább a magasabb jövedelműek pénzügyi befektetéseit gyarapítják majd? A legmagasabb két jövedelmi decilisbe tartozók nem részesülnek ebből a juttatásból. A medián bér 150 százaléka 450–480 ezer forint között lehet. Ezen a szinten pedig aligha reális jelentős megtakarítással számolni.
Ez a rendszer gyorsan, komolyabb adminisztráció, bírálati rendszer nélkül életbe léptethető. Áttekinthető, visszaélésekre kevés lehetőséget kínál. Nem sérti a hatékony gazdálkodás parancsát. A vállalatok bérköltség-csökkentési törekvéseit annyiban megkönnyíti, hogy a pénzbeli juttatás a bérről és munkaidőről folyó egyeztetéseken a munkavállalói oldalt engedékenyebbé, a munkáltatói oldalt pedig agresszívebbé teheti. A munkavállaló számára a munkahely vagy a bérjövedelem egy részének elvesztése a pénzbeli juttatás következtében nem jár azonnal a nyomorba süllyedéssel.
Ez a rendszer a munkavállalók mintegy 80 százalékának ad juttatást, nem vizsgálva azt, hogy fellépett e jövedelemkiesés vagy sem. Nem differenciál aszerint, hogy alacsony jövedelmű személy vesztette el az állását, vagy magas jövedelmű. Olyanok is részesülnek ebben a juttatásban, akiknek a jövedelme nem változott (és esetleg még magas jövedelműek is). Ezek az anomáliák csak az alternatív megoldások anomáliáihoz viszonyítva értékelhetők helyesen. Elvileg olyan rendszer is építhető, amely kiszűri azokat, akiket nem ért jövedelemvesztés, vagy a kiesés magas jövedelmi helyzetükből nem okoz elviselhetetlen terheket. A szociálpolitika örök dilemmájánál tartunk. Rászorultsági elv alapján vagy univerzális módon célszerű a rendelkezésre álló erőforrásokat felhasználni? Egy egyszerű és durva szűrést a javasolt degresszív rendszer is tartalmaz: a legmagasabb jövedelműek nem részesülnek a pénzbeli juttatásokból. Célzott támogatás alkalmazásának szükséges feltétele, hogy jól körülírható legyen, és ne legyen túlzottan nagy a támogatandók köre. A jelen helyzetben a munkavállalók nagyon széles körét sújtja a válság. A kárvallottak nem köthetők ágazatokhoz (még ha az idegenforgalmi és szállodaágazat, valamint szórakoztató ipar kiemelkedik is a vesztesek tengeréből), foglalkoztatási csoporthoz, életkorhoz, lakóhelyhez. A válság szinte mindenkit sújt. Ezért szinte megoldhatatlan (időben, szervezésben) a ténylegesen rászorultak kiválogatása. Minden szelekciós mechanizmus óhatatlanul „kifelejt” és akaratlanul is „bennfelejt” olyan eseteket, amelyek az alapelvek tükrében nem oda tartoznának. Tapasztalatból tudjuk, hogy a célzott rendszerekben gyakran olyanok is támogatáshoz jutnak, akik valójában nem jogosultak, miközben a ténylegesen jogosultak egy részét nem éri el a segély. Egy ilyen rendszert csak széles körű társadalmi egyeztetés és vita nyomán lehet közmegelégedésre működtetni. Erre azonban most nincs idő.
Az alternatív megoldás erényeinek és gyengeségeinek fényében a (majdnem) általános pénzbeli juttatás a legjobb (legkevésbé rossz) keresletélénkítő módszer. Inkább „jutalmazzunk” olyan személyt is, akinek változatlan a jövedelme, semmint hogy hosszú időn keresztül vívjuk azokat a meddő küzdelmeket, hogy kiknek a jövedelmét is kell kompenzálni. Számos nagy tekintélyű tudós és közéleti személyiség támogatja az általános pénzbeli juttatás gondolatát.1 A gyakorlati megvalósításra már nemzetközi példák is vannak. Általános pénzbeli támogatást alkalmaz Hongkong, Japán, az Egyesült Államok. Egy javaslat szerint az euróövezet minden polgárának ezer eurót kéne kapnia az Európai Központi Banktól....
Fontos megjegyezni, hogy alapvető különbség van a széles körű pénzbeli juttatások és az alapjövedelem koncepció között. Az itt ismertetett javaslat csak a válság akut fázisának időtartamára szól, és konkrét célra irányul (keresleti és szociális válság csillapítása). Ezzel szemben az alapjövedelem egy paradigmatikus elosztási rendszer folytatólagosan alkalmazott eleme. Alapjövedelem a társadalom minden tagjának jár, az itt ismertetett javaslat nem teljesen általános érvényű, mert nem terjed ki a nyugdíjasok és a legmagasabb jövedelműek csoportjára.
A kormány már elindult a bérgarancia kiépítésének útján. A rendszer azonban még nem működik. Még nincs késő a változtatáshoz. A bérgarancia egy huszárvágással könnyen átalakítható a közvetlen pénzbeli juttatások rendszerévé. A széles körű pénzbeli juttatások segítenek mindazokon, akik a bérgarancia keretében valamilyen kompenzációhoz jutnának. Ezen túlmenően segít azokon is, akiknek a bérgarancia rendszere semmilyen segítséget nem kínál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.