21. SZÁZADI EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSRÓL ÁLMODTUNK, DE HIRTELEN A 20. SZÁZAD ELEJÉN TALÁLTUK MAGUNKA

QUBIT
Szerző: SÁNDOR JUDIT
2020.05.21.

Az elmúlt két hónapban világméretű emberkísérlet részeseivé váltunk, a modern történelem első, globális, felülről elrendelt bezárkózási kísérletében vettünk részt – nem önszántunkból, de alávetettük magunkat az életünk valamennyi szféráját érintő korlátozó intézkedéseknek. Ez az előkép nélküli nagy lezárás nem egy ismert és hatékony forgatókönyv alapján zajlott, hanem egyik napról a másikra szakadt a nyakunkba, és szinte mindenhol kormányzati és szakmai rögtönzésekkel volt keretezve.

Nem tudjuk, lesz-e a járványnak második hulláma, és ha igen, mikor, milyen formában, és mi vajon felkészültebben fogadjuk-e majd, mint február végén. Jelenleg még az epidemiológusok sem tudnak eleget a betegség terjedéséről, leküzdéséről, nemhogy a politikusok. Az egészségpolitikai és epidemiológiai tanulságok végleges levonásához sokkal több adat és idő kell majd, én itt és most a járványnak az orvos-beteg kapcsolatra gyakorolt hatását vizsgálom a feminista etika nézőpontjából, és egy érzékenyebb járványetikai megközelítésre teszek kísérletet.

Az egyik legfontosabb különbség a jelenlegi és az elmúlt száz év összes hasonló helyzete között abban áll, hogy – mint az az egészségügyi törvény harmadik, szerencsére ritkán forgatott fejezetéből is kitűnik – a járványügyi intézkedések jellemzően és célzottan a fertőző betegségben érintettekre, azaz a betegekre koncentrálnak, most viszont a Föld valamennyi lakója, függetlenül attól, hogy megfertőződött-e vagy sem, alanya volt a drasztikus kényszerintézkedéseknek. Mintha egyik napról a másikra Csipkerózsika meséjében találtuk volna magunkat, úgy vált a nyüzsgő világunk hirtelen szinte mozdulatlanná.

Az egészségügyi ellátás egyik napról a másikra alakult át katonás szabályok szerint működő, leszűkített ellátási renddé. Néhány országban, így Magyarországon is, kirendelt katonák és rendőrök, úgynevezett kórházparancsnokok álltak a kórházak élére. Nem volt előzménye ennek a radikális változásnak, amely hosszú időre megváltoztatja egyrészt a gyógyítók és az egészségügyi hatóságok, másrészt a társadalom és az egészségügy kapcsolatát is.

Már a járvány kezdetén egy furcsa, addig ismeretlen intézkedéssel kellett megbirkózniuk az orvosoknak és a betegeknek, és ezzel teljesen megváltozott az egészségügyi ellátásról kialakult képünk is. Korábban minden egészségügyi felvilágosító kampány egyik legfőbb eleme a megelőzés volt: „Mindenki forduljon időben orvoshoz, járjon rendszeresen szűrővizsgálatokra, és ha valami rendellenességet észlelt, azonnal keresse fel kezelőorvosát". Ezt a bevésődött üzenetet egy csapásra egy teljesen más szlogen vette át: „Mindenki maradjon otthon, és csak sürgős szükség esetén lépjen telefonon kapcsolatba az egészségügyi rendszerrel”. A háziorvosok, szakrendelők és a kórházak nagy része hirtelen elérhetetlenné vált a betegek nagy tömegei számára. Ezt a radikálisan új üzenetet csak hatalmas felvilágosító kampánnyal és a kórházak újra biztonságossá tételével lehet majd eltörölni...

ITT OLVASHATÓ