2000 ÉVES RECEPT JÁRVÁNY IDEJÉRE: A SZTOICIZMUS

QUBIT
Szerző: DIPPOLD ÁDÁM
2020.04.30.

A filozófia szolgálhat terápiaként is, és nem kell római császárnak lenni ahhoz, hogy a sztoicizmus megnyugvást nyújtson a bajban. Marcus Aurelius és Seneca könyvei egyre jobban fogynak járvány idején, de kik azok a sztoikusok, és miért lettek kétezer év után ismét népszerűek?

...Háborúk, járványok és a lelki béke

Rendben, kitörhet egy járvány, dúlhat háború. Marcus Aurelius római császárnak, aki 161-től 180-ig uralkodott, mindkettőből kijutott: az Elmélkedéseket a germánok elleni hadjáratban vetette papírra, miközben Rómában ötmilliónyi áldozatot szedett az 165-ben kitört Antoninus-kori hatalmas himlőjárvány. „Ami csak történik, annyira megszokott és magától értetődő, mint tavasszal a rózsa és nyáron a gyümölcs. Ilyen a betegség, a halál, a rágalom, a cselvetés: mindaz, ami az ostobákat gyönyörködteti vagy búsítja” - írja Marcus Aurelius, aki számára a himlőjárvány, amely azokon a katonai táborokon is végigsöpört, amelyekben ő írta az Elmélkedéseket, inkább erkölcsi, mint fizikai veszélyt jelentett. Az uralkodó úgy gondolta, hogy a betegség idején tanúsított becstelen magatartás, az érzelmek vezérelte cselekvés jóval többet árt az embernek, mint maga a kór, ami egyébként is csak a testet támadja.

Marcus Aurelius példája alapján úgy tűnik, hogy a sztoicizmus egy váratlan, megoldhatatlan helyzetre adott válasz, de ez nem így van: nem szükséges krízis ahhoz, hogy az ember sztoikus legyen, elég, ha világosan gondolkodik, és ne hagyja, hogy a lényegtelen vagy irányíthatatlan események megzavarják a dolgok helyes megítélésében.

Sztoikusok léteztek már a császár-filozófus előtt is. Az iskolát egy Zénón nevű kítioni filozófus alapította a Krisztus előtti harmadik században, és több száz éven keresztül virágzott különösebb világégések nélkül is. A sztoicizmus nem reakció, hanem felkészülés arra, hogy semmire nem lehet felkészülni. A hedonisták (annak ellenére, hogy ma már nem épp ez a kép él róluk) az egyszerű örömöket keresték, mert úgy gondolták, hogy a dőzsölés hiánya jobban fáj majd, ha nem lesz rá mód, mint az, ha szerény élvezetekkel is beérik, amelyekhez viszont megbízhatóan hozzá is juthatnak. A sztoikusok viszont úgy gondolkodtak, hogy egyébként is sok minden van, ami bosszúságot okoz, de nem tudják befolyásolni, így nincs értelme az életből drága éveket pazarolni arra, hogy ilyesmiken aggódjanak. Az egyik legnagyobb problémát ebből a szempontból az érzelmek jelentették, az iskola régi vágású hívei pedig szívük szerint mindenestül kigyomlálták volna őket az ítélkezésből...

ITT OLVASHATÓ