Szerző: NAGY JÓZSEF
2020.04.02.
Fél?
Félelem mindig és minden halandóban van.
Friss félelem sarjadt önben?
Inkább aggodalom. Aggódom, mi lesz azokkal, akiket ismerek, szeretek.
Kiért, miért aggódik jobban? A saját és a szerettei egészségéért, a kultúránkért vagy a jólétünkért? Van sorrend?
Persze. A családtagjaim állnak az élén.
Pörög egy videó a neten egy szupermarket kifosztásáról. Látta?
Nem.
Állítólag a minap készült valahol az amerikai kontinensen. Éjszaka, üvegajtók betörve, hangyaként hordják ki papucsos emberek, amit érnek, gumiabroncsot, alulétrát, Barbie-házat. Néhányukon bukósisak álcázásul, a többségen az sem; van, aki bocsánatkérőn mosolyog, más komor képpel kocog a szajréval, s a megjelenő fegyveres kommandósok láttán sem zavartatják magukat.
Mi a tanulság?
Elég lehet egy közelgő vírus híre, hogy lerobbantsa rólunk a kultúra mázát?
A nyomor sokakat késztet kétségbeesett tettre. Ezzel kapcsolatban egy régi emlékkel vigasztalom magam: ’56-ban hatéves voltam, tisztán emlékszem, a forradalom leverése után elgyalogoltunk egy hatodik kerületi élelmiszerbolt előtt, láttuk, hogy a betört kirakatból viszik az emberek az ennivalót, de egy dobozban otthagynak érte pénzt. Azt remélem, krízisben sokan azért is így viselkednek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.