Szerző: CZENE GÁBOR
2020.04.15.
A koronavírus magyarországi terjedése, majd a veszélyhelyzet március 11-i kihirdetése óta a kormány részéről több olyan intézkedés, illetve törvényjavaslat is született, amelynek fő mozgatója a bírálatok szerint a politikai haszonszerzés, az ellenzék támadása volt. László Róbert, a Political Capital választási szakértője kérdésünkre hangsúlyozta: a választók részéről világszerte létezik az igény, hogy „válsághelyzetben tegyük félre a politikai csatározásokat, fogjunk össze”. Bár ez a szemlélet a politikusokat és a pártokat is megérinti, alapvető működésük teljesen természetes módon nem tud gyökeresen megváltozni. Sőt: mivel rendkívüli helyzetben jóval nagyobb súlya van a döntéseknek, cselekedeteknek, még inkább érvényesül a politikát napi szinten működtető versengő logika.
A mindenkori kormányoldalnak – folytatta László Róbert – válsághelyzetben abban a színben kell feltűnnie, hogy ő és csak ő képes megoldani az országot riadalomban tartó problémát, a mindenkori ellenzéknek pedig kritikát kell megfogalmaznia, rövid távon annak érdekében, hogy bizonyos intézkedéseket kikényszerítve saját sikereket tudjon felmutatni, hosszú távon pedig kormányképes alternatívaként tekintsenek rá.
Ez a logika minden demokráciában érvényesül, és egyáltalán nem azt jelenti, hogy minden politikus vegytisztán számító és önérdekérvényesítő volna. Egyszerűen a politika olyan műfaj, ahol a mások képviselete, a segítségnyújtási szándék, egyszersmind a lehető legnemesebb célok is mindig együtt járnak a választói megítélés szem előtt tartásával – tette hozzá a Political Capital szakértője.
A válsághelyzet tehát ritkán hoz gyökeres fordulatot egy politikai erő magatartásában, sokkal inkább az a jellemző, hogy felerősíti a természetét. László Róbert szerint ezt látjuk most itthon is. Orbán Viktor nem a járvány idején kezdte el hatalmának ellensúlyait kiiktatni, hatalomgyakorlásának természetéből – ha nem is kiszámíthatóan, de – logikusan következtek a március 11-e, az országos veszélyhelyzet kihirdetése óta tett lépések.
A felhatalmazási törvénnyel aligha volt más célja, mint az, hogy az ellenzéket a nemzet ellenségeként jelenítse meg, ráadásul a jól ismert „van rajta sapka, nincs rajta sapka” technikát alkalmazva. Ha az ellenzék megszavazta volna a sürgősséget, a saját választói előtt szerepel le. Így pedig, hogy nem szavazta meg, a kormányzati irányítású média muníciót kapott ahhoz, hogy lépten-nyomon mindenért az ellenzéket hibáztathassa – közölte László Róbert.
A felhatalmazási törvény után közvetlenül benyújtott salátatörvényről, bár okkal keltett megrökönyödést, szintén rá lehet ismerni az elmúlt tíz év Orbán-kormányára: további juttatások a saját holdudvarnak, további területfoglalás a kultúrában, titkosítások, valamint egy kiegészítés a liberális energiák lekötése érdekében (nemváltoztatás tilalma).
Közben persze a zavar, a kapkodás jelei is jól látszanak, ami a közvélekedéssel ellentétben nem szokatlan az Orbán-kormány háza táján – hívta fel a figyelmet László Róbert. Ugyanebben a salátatörvényben szerepelt ugyanis a polgármesterek kormányzati gyámság alá helyezése is, amit néhány óra után visszavontak. A kormányt persze ez nem akadályozta meg abban, hogy a parkolási bevételtől és a gépjárműadótól is megfossza az önkormányzatokat, ami az egy évtizede zajló központosítás újabb lépése...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.