Szerző: Határátkelő
2020.04.16.
Voltaképpen olyan, mintha egy Stephen King-regényben élnénk, hiszen pár hete ránk csapódott a búra. Nem csak a réten legelésző tehenet vágta ketté, hanem az eddigi életünket is, és bárhogyan lesz, mindannyiunkra újrakezdés vár. A búra lecsapódásának személyes történetéről és az újrakezdésről is szól Zita írása.
„Amíg csak Vuhanban tombolt a vírus, a világ többi részén utazgattunk, vakációztunk, vásároltunk, s vittünk mindent boldogan haza.
Mert a reklámok percenként ezret vibrálva köhögtek bele az arcunkba, szájmaszkot nem viselvén, terjesztve a vírust, ami eleinte csak az elménket támadta meg, az egónkat hizlalta fel, majd kikezdte lassan a lelkünket is.
Fogyassz, élj jól, utazz, vedd meg, dobd ki, vegyél másikat, még egyet, még többet, egyre többet! Teremts rá pénzt, áldozz fel ezen az oltáron egészséget, családot, gyereket, barátot, s végül önmagad! Mert megérdemled… ez a te életed. Ez a te boldog jövőd…
Miközben felengedtük a boldogságlufijainkat milliószámra a levegőbe, amik hamarosan elpukkantak és a tengerbe esve rácsavarodtak egy-egy teknős orrára, lábára, ami ebbe bele is pusztult. Ahogy belepusztulni készült a Föld is. Baj volt, ha a jóság szembe jött az életünkben, mert azzal nehezen tudtunk szembesülni.
Majd egyszer csak ránk csapódott a búra. Néhányan még nekihajtottak autóval, kamionnal, repülővel. De hamarosan rá kellett döbbennünk, hogy ahogyan egy pillanat alatt kettévágta a réten békésen legelésző tehenet, úgy hasította ketté addigi életünket és a világról jónak hitt elgondolásunkat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.