Szerző: SZIJÁRTÓ RITA
2020.04.30.
A koronavírus terjedését lassító szociális távolságtartás miatt sokan ezekben a hetekben döbbennek rá, hogyan és meddig bírják kapcsolataik megszokott formáinak felborulását. Vannak, akik könnyebben veszik az akadályt, mások úgy érzik, otthonuk magánzárkává változott. Miért reagálunk ennyire különbözően az egyedüllétre? Milyen változások mennek végbe az agyban egy Antarktisz-expedíció során? Mi hajt valakit, aki 25 évre az erdőbe költözik? Pszichológusok segítségével jártunk utána.
A pszichiátria 1959 óta ismeri a loneliness kifejezést: ekkor jelent meg Frieda Fromm-Reichmann tanulmánya, melyben elsőként írt a jelenségről. Fromm-Reichmann, aki Freud kortársa volt, és a II. világháború alatt menekült az Egyesült Államokba, posztumusz publikált értekezésében azt írja:
A magány annyira fájdalmas és ijesztő tapasztalat, hogy az ember mindent megtesz, hogy elkerülje.
Ha ez valóban így van, mivel magyarázható, hogy vannak, akik önként kivonulnak a társadalomból, és hosszabb-rövidebb ideig mindentől és mindenkitől távol, magukra utalva élnek?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.