Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.04.18.
Az Európai Tanács elnöke a jövő hét végén esedékes videókonferencián fel akarja vetni a magyar helyzetet az állam- és kormányfőknek. Charles Michel központi kérdésnek tartja, hogy milyen tanulságokat vonunk le a válságból, mivel bármennyire is korlátozni kell bizonyos jogokat a járvány miatt, a közös értékeket nem lehet kihajítani. Ezért ő maga továbbra is amellett van, hogy a jogállamiság betartásához kell kötni az uniós támogatások kifizetését. Attól azonban nem fél, hogy az EU rámegy a megpróbáltatásra, mert a szükséges eszközökön túlmenően megvan a politikai akarat is, hogy fennmaradjon. Bár az esetleges koronakötvények ügyében megy a vita, de abban egyetértés mutatkozik, hogy meg kell menteni az egységes piacot. Ebbe beletartozik, hogy elég pénzt kell mozgósítani az újjáépítésre a többi közt az unió és az Európai Befektetési Bank alapjaiból. A stabilitáshoz azonban az is szükséges, hogy mielőbb dűlőre kell jutni a következő hétéves költségvetés ügyében. Michel biztos abban, hogy a világ már nem lesz olyan, mint amilyen a ragály előtt volt. Újjá kell szervezni a termelést, bizonyos javak előállítását vissza kell hozni Európába. Az EU-nak autonómnak kell lennie, ami persze nem jelent autarkiát.
A Bizottság előző vezetője azt mondja, koronaválság ide vagy oda, meg kell követelni, hogy a Bizottság és a tagállamok végre beszéljenek világosan Magyarország kapcsán. Mert az nem elegendő, hogy a jogállam kötelező tiszteletben tartásáról szónokoljanak, néven kell nevezni a gyereket! Még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy jelenleg nem a magyar probléma áll a figyelem előterében. De mindenképpen egyértelművé kell tenni, hogy kiről van szó. Jean-Claude Juncker mindezt megtoldotta azzal, hogy jó volna, ha a tagok, amelyek ereklyetartóként viszik maguk előtt a jogállamiságot, nem csak finoman, ünnepi beszédekben érintenék a kérdést, hanem keresetlen szavakkal helyre tennék Orbánt. A politikus arról is szólt, hogy egyetlen állam sem a saját hibájából keveredett bele a mostani válságba, de meg kell mutatni, hogy az EU szolidáris közösség. Elegendő forrást kell mozgósítani a tagok megsegítésére, például a közös költségvetés útján. Legfőbb ideje, mert a határlezárások nem keltettek jó benyomást az emberek jórészében. Mert ahogy például Németország eljárt ez ügyben, az maradandó következményeket von maga után. De most főként az olaszoknak és a spanyoloknak kell segíteni. Berlinnek pedig mélyebben a zsebébe kell nyúlnia. Európának itt határozottan és összehangoltan kell eljárnia. Nem lesz olcsó mulatság a válság leküzdése. De ha nem szánunk elég forrást rá, akkor a végén csak még nagyobb lesz a számla.
Ungváry Krisztián szerint Orbán Viktor igyekszik politikai hasznot húzni a járványból, még több hatalmat ragad magához, ami rossz érzést kelt, hiszen jelenleg az volna a legfőbb feladat, hogy emberéleteket mentsenek. Ehelyett a kormány a maga kisded politikai játékát űzi, gyengíti az ellenzéket. A hosszú interjúban a történész rámutat, hogy a felhatalmazási törvény csupán a jéghegy csúcsát jelenti. Ide tartozik az ellenzéki pártok és az önkormányzatok anyagi alapjainak megcsapolása is. Az igaz, hogy a miniszterelnök az elején félvállról vette a bajt, de azután viszonylag gyorsan korrigált. Itt a gond az, hogy nemigen átlátható a küzdelem a vírus ellen. Azon kívül csak korlátozottan végeznek teszteket, így sebesen és észrevétlenül terjed a kórokozó. Ez pedig megnehezíti, hogy az ország visszatérjen a normális állapotokhoz. A sajtószabadság további korlátozása különösen veszedelmes, mert kiiktatták a korábbi jogi korlátokat, hogy meg lehessen állapítani a rémhírterjesztés tényállását. Az Orbán-rendszer mindazonáltal nem diktatúra, a bírálókat nem gyilkolják meg vagy zárják koncentrációs táborba, csak éppen lehetetlenné teszik a megélhetésüket. Orbánnak a szükségállapottal egyetlen célja van: meg akarja nyerni a következő választást. Hiszen ha veszít, aggódhat a szabadsága és a vagyona miatt. A győztesek bizonyosan megpróbálnák felelősségre vonni őt és a strómanokat is a sikkasztásokért. Úgyhogy a politikus a teljhatalmat lehetővé tevő jogszabállyal újabb csapdát állított az ellenzéki erőknek. Hiszen immár azt hirdetheti, hogy azok hazaárulók, megtagadták az együttműködést a kormánnyal, a vírus pártján állnak. A törvény nagy előnye éppen az számára, hogy gyalázhatja az ellenfeleket. A hatalmát demonstrálhatja és megfélemlítheti a másik oldalt általa. A történész megjegyzi ugyanakkor, hogy a kormány hiába hivatkozik a kétharmadra, mert ugyan az Országgyűlés működik, csak éppen nem a jogállam elvei alapján. Arról nem beszélve, hogy a Fidesznél olyan frakciófegyelem uralkodik, amilyen még a nyilasoknál sem volt divatban. A 133 kormánypárti képviselő egytől egyik Orbán akarat nélküli kreatúrája, ezért nem gond nekik, hogy saját maguk fosztják meg amúgy is csupán elméletben létező hatalmától a parlamentet. Az ország évek óta anyagilag profitál az unióból, noha a kormányfő rendszeresen uszít Brüsszel ellen, és ő maga, a családja, valamint az emberei közösségi forrásokat nyúltak le, minden következmény nélkül. Ugyanakkor az EU tiltakozása képmutató, hiszen nincsenek szankciók. Ám az nem sülhet el jól hosszú távon, ha valaki csak szövegel, de nem tesz semmit. A Fideszt évek óta nem zárják ki a Néppártból, ám ez a tétlenség életveszélyes. Hiszen a példa ragadós lehet és ez hosszú idő átlagában szétverheti az integrációt. Itt pontosan a pénzcsapokat kellene elzárni, azon kívül ki kellene tenni a magyar képviselőket az EPP strasbourgi csoportjából. A szélsőjobbos, Európa-ellenes táborban a helyük. A mostani helyzetért felelősség terheli Németországot is. Ám nem látni, hogy bármi is változna, de Orbánnak azért van egy gyengéje: nem tudja magát visszafogni és egyre harciasabb kijelentésekkel kell magához kötnie a választóit. Így eljuthatunk oda, hogy reális eséllyé válik az uniós kilépés. Viszont ha kiválunk, akkor összeomlana a gazdaság. Meg az sem fog jól hatni, amikor jönnek majd a képek zsúfolt halottasházakról, illetve több százezer munkanélküli lesz. Akkor könnyen fordulhat a kocka. A válságkezelés még egy demokratikus ország számára is nagy feladat, nem hogy Orbánnak.
Orbán Viktor nem tudja dekrétumokkal kiirtani a koronavírust, az autoriter politikus ugyan diktátori felhatalmazáshoz jutott, de vissza fog ütni rá, hogy elhanyagolta az egészségügyet, illetve hogy nem tud mit tenni a forint leértékelődése ellen. „Viktátor” a tekintélyelvűséget úgy csomagolta be az utóbbi 10 évben, hogy kliensei és ellenségei is láthatták, kinél van az erő, Közben azonban fenntartotta a látszatot, aminek a révén a barátai mondhatták, hogy itt egy demokratikusan választott vezetőről van szó. Ez a fondorlat segítette hozzá, hogy kivédje az uralmát fenyegető legtöbb veszélyt. Még a CDU sem csatlakozott a minap a felhíváshoz, hogy tegyék ki a Fidesz szűrét a Néppártból. Ám olyan pofátlanul szerzett teljhatalmat, hogy az megmutatta a demokratikus homlokzat határait. A Facebookhoz és a Google-hoz hasonlóan Orbán tényleges monopóliumot alakított ki egy formálisan versengő környezetben. A többi párt indulhat a választásokon, egyszerűen nem tud nyerni. És most elvonják tőlük az állami támogatás felét. Létezhet független sajtó, csak éppen nemigen tud megélni, mert nem jut elég reklámbevételhez. Viszont Mészáros cégei annyira jól élnek a közmegbízásokból, hogy a gázszerelő amerikai dollárban számolva is milliárdosnak mondhatja magát. Az elemzés szerzője, az Unhack Democracy nevű civil szervezet vezetője, hangsúlyozza, hogy a kormányfő nagyképűsége a hatalomban eltöltött 10 év után látványos. A CEU kipaterolása miatt eljárás indult a 7-es paragrafus alapján. De a járvány kapcsán a politikus ledobta az álarcát, és most már annak mutatkozik, ami: leplezetlen autokratának. Igazából semmi szüksége nem volt a teljhatalomra, nyugodtan fenntarthatta volna a demokrácia látszatát, éspedig oly módon, hogy határidőhöz köti a felhatalmazási törvényt. Így viszont nem lehet tagadni az igazságot, övé minden hatalom, és a magyar politikában senki sem állhat útjába. Külföldön viszont már más a helyzet. Tiltakozott az amerikai Szenátus Külügyi Bizottsága, a CDU egyik magas rangú politikusa, valamint a szlovák és a cseh kormány. De az Európai Parlament is sürgeti a 7-es paragrafus alkalmazását. A Bizottság azonban némileg más tészta. Csak az kérdés, Orbán meddig űzhet gúnyt az európai vezetőkből?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.