PUTYINNÁL IS SZABADABB

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOZÁK MÁRTON
2020.03.27.

...A WJP nem egy civil szervezet a sok közül, hanem szakterületének legjobbja. Jogállamiság-indexük (Rule of Law Index) minőségének megítélésében bátran hagyatkozzunk a leginkább hozzáértő szakemberre, Jakab Andrásra. A salzburgi egyetem professzora, az MTA Jogtudományi Intézetének korábbi igazgatója összevetette a Freedom House-nak, a Bertelsmann Stiftungnak, a Világbanknak és a World Justice Projectnek a jogállamiság mérésére kidolgozott és a nemzetközileg leginkább elfogadott indexeit. A jogtudós a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogtudományi folyóirata (Iustum Aequum Salutare) egy 2016-os számában megjelent terjedelmes és alapos dolgozatában a különböző szempontokat egybevetve arra jutott, hogy fogalmilag és módszertanilag is mind közül a WJP Rule of Law indexe tekinthető a legfejlettebbnek.

Miért? Egyrészt, mert a kutatás transzparens. Másrészt, mert az EU szokásos gyagya – a magyarok által elsőként a 2010-es médiatörvény ügyében megtapasztalt – vizsgálataival ellentétben nem a jogállamiság kritériumainak való formális megfelelést regisztrálja, nem a demokratikus jogrenddel komilfó jogszabályok meglétét listázza gépiesen, hanem az államgép működését de facto vizsgálja. Vagyis – nem kell a púder, nem kell a vaker – a tényleges gyakorlatra fókuszál.

Ezért nem következtet a legfőbb ügyész függetlenségére pusztán abból, hogy nincs a kormány alá rendelve, és a parlament választja kétharmaddal, hanem megnézi, hogy mi is a helyzet teszem azt Tiborcz István, Farkas Flórián, Simonka György vagy Boldog István ügyeinek ügyészségi kezelésével. Az Alkotmánybíróság magyarországi létét vagy finnországi nemlétét sem tekinti jogállami garanciának vagy a garancia hiányának, hanem, gondolom, figyelmeznek arra, hogy létezése ellenére az Ab évek óta nem hajlandó napirendre venni a CEU ügyét.

Harmadrészt, mert az indexkészítéshez szükséges adatok forrása minden országban reprezentatív közvélemény-kutatás és a helyi szakértők, ez utóbbiak kiválasztása az ügyvédi irodákról, civilszervezetekről, egyetemekről összeállított listából véletlenszerűen történik. Azoknak a szakértőknek a nevét, akik ehhez hozzájárultak, a jelentésben feltüntetik (innen tudható, hogy a kitűnő Jakab András maga is a közreműködő szakértők egyike).

Magyar szempontból különösen fontos, hogy a kifinomult módszertannal dolgozó WJP kiemelt figyelmet szentel a jogállami működés leglényege, a hatalommegosztás állapotának vizsgálatára. Milyen mértékben van korlátok közé szorítva a kormányzat hatalma? Van-e túlhatalom, és ha igen, az mekkora? Korlátozza-e a jog a hatalom birtokosát, vagy inkább a hatalombirtokosnak áll módjában a jogot saját személyes igényeihez igazítani?

Tudomásul kell vennünk, hogy a kutatásban szereplő 128 országból ebben a nyugati civilizáció esszenciájának tekinthető kérdésben a WJP szerint 107 előrébb van nálunk. Ahhoz már hozzászoktunk, hogy a hatalommegosztás magyarországi mértéke nemcsak az uniós, de még az unión kívüli kelet-európai országok (Ukrajna, Moldova, Észak-Macedónia, Albánia, Szerbia) átlagának is alatta marad. Mellbevágó viszont az idei évi jelentés szenzációja, miszerint a magyar kormányzat (értsd: a kormányfő) túlhatalma ma már a kutatásba bevont három közép-ázsiai ország (Kirgizisztán, Kazahsztán, Üzbegisztán) átlagán is túltesz.

És ezzel még nincs vége a vesszőfutásnak. A WJP külön méri, hogy a parlament milyen mértékben ellenőrzi a kormányt. Ebben a mutatóban 120 (!) kormányfő vagy nagyvezír van a vert mezőnyben, köztük Putyin, Hszi Csin-ping és Erdog˘an, és csak Ghazouani (Mauritánia), Ortega (Nicaragua), Mnangagwa (Zimbabwe), Maduro (Venezuela), Lukasenka (Belarusz), Mirziyoyev (Üzbegisztán) és el-Szíszi (Egyiptom) kollégákat zavarja kevésbé hatalmának gyakorlása közben a parlament, mint Orbánt a magyar népképviselet (az egész szörnyűséget itt lehet megtekinteni: https://worldjusticeproject.org).

A felhatalmazási törvénnyel a parlamenti többség lángszórót ad egy piromániás kezébe. De hát ezért válogatta őket Orbán szemenként.

„Biztosan nem gondolta 1989. október 19-ének éjszakáján az új választási törvény tervezetén az utolsó simításokat végző Tölgyessy Péter, hogy ezzel egyszer még hozzásegít majd egy pártot a magyar jogállam teljes felforgatásához” – írja a HVG 2020. március 19-i számában megjelent egyik cikk szerzője (aki nyilván az ÉS szorgos, de felületes olvasója). Ez a megfogalmazás megengedhetetlenül pongyola. Nem egy pártot, hanem egy embert. Nem felforgatásához, hanem felszámolásához.

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/13. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/13. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)