PETRI GYÖRGY: HOGY ELÉRJEK A NAPSÜTÖTTE SÁVIG – A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJÁRA

KLUBRÁDIÓ
Szerző: PETRI GYÖRGY
2020.04.11.

A magyar költészetben József Attila után talán Petri Györgynek van a legtöbb ikonikus verse – amelyet olvasói kívülről tudnak, egy-egy idézetét metaforaként használják a legváltozatosabb helyzetekre. Ezek közé tartozik a Hogy elérjek a napsütötte sávig című költemény is. Petri a versben egy tizennyolcéves kori esetét, egy hajléktalan nővel való, élvezet nélküli szeretkezését írja le, szándékos önlealacsonyítását és visszavágyódását a látszólagos egyértelműségek világába, mindezt a korai Kádár-kor nyomasztó légkörében, amely nem sokban tért el a közösülés helyszínéül szolgáló pinceodútól. A fullasztó üreg és a fényes felszín ellentéte meg is bicsaklik a versben, hiszen az elnyomásban a hétköznapi felszín és a sötét lyuk között nem húzódik igazi különbség. Ahhoz ellenben önként kell vállalnunk az alámerülést a még mélyebb bugyrokba, hogy az elnyomás valódi mibenlétét a bőrünkön megtapasztalva egyáltalán fogalmat vagy elképzelést alkothassunk a lehetséges valódi tisztaságról, s ez a kép még akkor is hamis lesz és lehetetlen. Petri ezzel mintegy az akkori ellenzéki értelmiségnek is tükröt tart.

A korlátozások bevezetéséig Pál András évek óta rendszeresen fellépett a Valcz Péter rendezésében összeállított, Kezdhetek folytatódni című Petri György-estjével a Radnóti Színházban. A műsor talán a jövőben is folytatódik, hiszen Pál előadásmódját maguk Petri György szakértői is első rangúnak ítélték meg...

ITT HALLGATHAÓ MEG, ITT OLVASHATÓ