Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.04.18.
”Ilyenkor a szolidaritás az alapvető norma, emberi magatartás. Mégpedig azért, mert olyan emberi értékek pusztulnak el, kerülnek sokan lehetetlen helyzetbe, akikkel még akkor is szolidaritást kell vállalnunk, ha valamilyen mértékben a saját hibájuk miatt kerültek bajba. Ezt a mai kormány úgy fordítja le, mármint ezt a rossz szemléletet, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Nem érdekli, hogy ki milyen okból veszítette el a munkáját” – így fogalmazott a Hírklikknek adott interjúban Király Júlia közgazdász, a Nemzeti Bank volt alelnöke, annak a tizenöt közgazdásznak az egyike, aki kritikai elemzését adta a válságkezelő Orbán csomagnak. A volt bankvezető azt is elmondta: a miniszterelnök hihetetlenül nagyokat mond, de nagyon kicsiket csinál a válság elhárítása érdekében.
- Okoskodjunk egy kicsit, ahogy Deutsch Tamás mondaná…
- Ok.
- Túllépve ezen a gúnyolódó megjegyzésen, az első komolynak szánt kormányzati válasz az volt a „Tizenötök” elemzésére, hogy az szakmailag meglapozatlan, politikai állásfoglalás.
- Érdemi kormányzati reakcióval én nem találkoztam. De tegyük hozzá, ez a magyar politika természetrajza: amikor elhangzik egy-egy bírálat, akkor azt hangosan el kell utasítani. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a háttérben ne vennék figyelembe.
- Ennyire optimista, hogy a magyar kormány komolyan veszi az önök elemzését?
- Abszolút. Meg vagyok győződve, hogy beszélgetnek róla. Természetesen, nyilvánosan – úgy gondolják – el kell utasítani. Vagyis a hangos deklaráció az egy dolog, a háttérbeszélgetés pedig egy másik műfaj.
- Ezzel azt is állítja, hogy a kormány beépíti a gondolkodásába az önök véleményét?
- Úgy fogalmaznék: gondolkodnak róla. Annyi hatása bizonyosan volt, hogy bizonyos információk elkezdtek más színben feltűnni, elkezdtek róla beszélgetni. Abban persze nem vagyok biztos, hogy az alapvető gazdaságfilozófiai különbség, amely a kormány és a tizenötök között feszül, áthidalható lenne, legalább is abban a két kulcspontban, amelyről beszélünk. Tehát abban, hogy mennyi pénzt kell munkahelymentésre és jövedelempótlásra fordítani, illetve abban, hogy meddig lehet az eladósodásban, a költségvetési túlköltekezésben elmenni. Ebben a két kérdésben egészen biztos nincs egyetértés közöttünk, de az eddig megismert kormányprogram, remélem, nem az utolsó szó volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.