ORBÁN FELHATALMAZÁSI TÖRVÉNYÉT HITLER 1933-AS HATALOMRA KERÜLÉSÉVEL HOZTA PÁRHUZAMBA WILLIAM GALSTON – INTERJÚ BILL CLINTON VOLT SZAKPOLITIKAI TANÁCSADÓJÁVAL, A BROOKINGS INTÉZET TUDOMÁNYOS KUTATÓJÁVAL

KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Szerző: CSERNYÁNSZKY JUDIT
2020.04.13.

Hogyan menedzseli elnökük a koronavírus jelentette válságot? - kérdem William Galstont, aki Bill Clinton szakpolitikai tanácsadója volt, s mint ilyen, ő aztán tényleg tudja, hogyan működik a Fehér Ház. Galston jelenleg a Brookings Intézet tudományos munkatársa, s most persze ő is otthonról dolgozik, s tisztázzuk egyelőre mindenki rendben van, és vigyáz magára, amennyire lehet. Beszélgetésünk idején 500 ezer felé közelít a fertőzöttek száma az Egyesült Államokban, és 17.000 felé az elhunytaké. Ezekkel a drámai adatokkal az első helyre küzdötte fel magát az ország, sehol a világon ennyi fertőzött és ennyi halál. És messze vannak még a járvány lecsillapodásától.

Csernyánszky Judit interjúja.

William Galston: - Az elnök – azt gondolom – túlságosan lassan ismerte fel a válság súlyosságát, és túl lassan lépett, hogy a kormányzaton belül szükséges szervezeteket felállítsa a válság menedzselésére. Az elmúlt néhány hétben valamelyest javult a helyzet, de ezzel együtt sajnos azt kell mondja, még mindig nagyon sok csúnyaságot látunk – zavar van az egészségügyi védőfelszerelések, a gyógyító eszközök, a források biztosításában, abban, hogy ki miért felelős. Még azt sem tudjuk, hogy ki a felelős annak meghatározásáért, hogy hol van a legnagyobb baj és a legnagyobb szükség a segítségre. Legalább hat hetet veszítettünk a járvány visszaszorításában a késői intézkedések miatt. Nem itt tartanánk, ha időben észbekap az elnök.

Csernyánszky Judit: - Az elnök elleni impeachment miatt késlekedett?

W. G.: - Nem, nem, egyáltalán nem. A republikánusok valóban azt mondják, de ez nem igaz. Márcsak azért sem, mert az impeachment procedúrája január harmadik hetében befejeződött, és az elnök ez után kapott számtalan figyelmeztetést a járványról. S ennek ellenére nem tett semmit.

Cs. J.: - Az elnök azonban mindenki mást hibáztat a késlekedésért, kivéve magát. Akkor ezt hogyan magyarázza?

W. G.: - Ez teljes mértékben igaz. Már kiismertük az elnököt, egyik jellemjegye, ha valami rosszul megy, azért mindig mások a felelősek, soha nem ő maga.

Cs. J.: - Milyen hatással van az elnökválasztás menetére a koronavírus-válság?

W. G.: - A szerdai Wall Street Journalban épp ennek a témának szenteltem a szokásos heti publicisztikámat. Három pontban tudnám önnek is ezt összefoglalni. Először is: az elnök március utolsó két hetében felfelé indult támogatottsági mutatója erősen befékeződött, miután nyilvánvalóvá vált a koronavírus okozta káosz és késlekedés, és a megbetegedések drasztikus emelkedése.

Másodsorban, az elnök eredetileg a dübörgő gazdaságra és annak további növekedésére alapozta kampányát, ami szertefoszlott. Aminek következtében most valami más témát kell találnia a sikeres kampányához, amit meglátásom szerint teljesen új alapokra kellene építenie a mostani helyzethez igazodva, ha még egyáltalán bízhat egy sikeres kampányban.

Harmadrészt: rendkívüli helyzet állt elő azzal, hogy a demokraták és a republikánusok közti nézetkülönbség az állam, a kormány szerepét tekintve – megszűnt. A demokraták mindig a több és nagyobb állami-kormányzati szerepvállalásért kampányolnak hagyományosan, míg a republikánusok pont az ellenkezőjéért. Azonban a mai helyzetben már a republikánusok nem állhatnak ki ezzel a szokásos kampányszlogennel. Hisz kormányzati intézkedés és támogatás nélkül kezelhetetlen a járvány. Most minden állampolgár azt akarja látni, hogy még nagyobb részt vállal a központi kormány a válságkezelésben. Mindezek alapvetően átalakítják a politika terrénumát – borul a hagyományos politikai szerepvállalás. S ezért nem is tudjuk, milyen következményei lesznek a mostani drámai változásoknak a választás kimenetelére nézve.

Cs. J.: - A demokraták már csúsztatták az elnökjelöltjüket hivatalosan kihirdető, úgynevezett hagyományos konvenciójukat. Egyáltalán: megtartja, meg tudja tartani a két párt az előre, pontos menetrend szerint betervezett konvencióját?

W. G.: - A rövid válaszom erre a kérdésre: senki nem tudja ezt még. Ugyebár a demokraták már áttették augusztusra a konvenciójukat, de sajnos ennél későbbi időpontra nem tűzhetik ki, mert a kampányra nem marad a törvényben meghatározott elég idő. Ezek után csak az a kérdés marad, hogy milyen veszélynek vannak kitéve a delegátusok, ha összezsúfolódnak egy helyiségben. Ha pedig nem találják elég biztonságosnak a személyes jelenlétüket, akkor a pártnak meg kell változtatnia a szabályzatát ahhoz, hogy más formában döntsenek az elnökjelölt személyéről. Már gondolkodnak a pártok abban, milyen logisztikával oldható meg a probléma. Sajnos itt nem egy Zoom-féle 20 fős konferenciáról van szó, legalább 20 ezer delegáltról beszélünk. Ez egy igencsak nagy technológiai kihívás, ami előtt áll most a párt. És az idő máris kevésnek tűnik ahhoz, hogy olyan megoldással rukkoljanak elő, ami meg is valósítható. Mindenesetre attól tartok, ha olyan újszerű technikai megoldás születik, amire eddig nem volt példa, akkor megvan az esélye a csúfos kudarcnak. Mert ilyenkor egészen biztos felszínre kerülnek a váratlan hibák. Ha esetleg már van tervük a pártoknak erre, akkor előtte tartani kellene egy főpróbát mindenképpen. A demokratáknak már júniusban vagy júliusban virtuális főpróbát kellene tartaniuk több ezer résztvevővel. Mert sajnos, mindannyian jól emlékszünk az iowai előválasztásra, amikor új technológiát vezettek be – nevezetesen, hogy telefonos applikációval igyekeztek számolni és lebonyolítani az előválasztást, és borzasztó kudarcba fulladt. Mert nem tartottak előtte próbaszavazást. Márpedig egy ilyen kudarc a konvención – rettenetes lenne!

...

ITT OLVASHATÓ