Szerző: SIMONOVITS ISTVÁN
2020.04.17.
A legkisebb nyugdíjak egyszeri rendezése
Korábban többször leírtam, de fontossága miatt megismétlem: a legkisebb nyugdíjakat már régóta rendezni kellett volna. Még akkor is, ha e kisnyugdíjasok jelentős része annak idején a tényleges keresetének csak egy részét vallotta be, és ezért alacsony a nyugdíja. Ha nem a nyugdíjban, akkor szociális segélyben kellene a különbséget kifizetni. Nem a teljesen értékvesztett 28 500 forintos minimálnyugdíjra gondolok, hiszen azt nagyon kevés hazai nyugdíjas kapja. (Inkább a logikátlanul hozzá kapcsolt szociális juttatások elértéktelenítése miatt ragaszkodik ehhez a kormány.) Ha nem is olyan mértékű emelést javaslok, mint néhány felelőtlen „gondolkodó”, de a következő séma sokat javíthat, és (a külföldön élő résznyugdíjasokat kirekesztve) évente legfeljebb 20 milliárd forintba kerülne. A jelenleg 30 ezer forintos nyugdíjakat fel kellene emelni 50 ezerre, az 50 ezreseket 60 ezerre, és a 60 ezreseket 65 ezerre. 70 ezer és afölötti nyugdíjakat egyelőre nem bolygatnám, de a finomabb részleteket ráérünk később kidolgozni.
Gyorssegély a szűkölködő időseknek
Mindenhonnan kapjuk a híreket, hogy a járvány hatására megbénuló gazdaság milyen nyomort zúdít a legelesettebbek nyakába. A tárgyra szorítkozva, csak a nyugdíjasok egyszeri segítségét vizsgálom a továbbiakban, de híve vagyok egyéb jövedelemtámogatásoknak is.
Sokan nem értik, hogy miért panaszkodnak egyáltalán a nyugdíjasok, hiszen az ő járadékuk követi az árakat, reálértéke „gránitszilárdságú”. A legtöbb nyugdíjas remélhetőleg azért nem olyan szegény, hogy a januári előzetes 2,8 százalékos nyugdíjemelés és a végleges novemberi 4 (?) százalékos emelés közti különbséget ne tudná meghitelezni az államnak: átlaggal számolva, havi 142 ezer forint 1,2 százaléka csak 1700 forint, 11 hónapra összeadva és felfelé kerekítve, 19 ezer forint. Még abban sem vagyok biztos, hogy ha a válság elmélyül, akkor az infláció nem fog megszelídülni: nemcsak a benzin, de a gázár is csökkenthető lesz stb. (Például esnek a lakbérleti árak – bár ennek a hatása alig érinti a nyugdíjasok kiadásait, legfeljebb bevételeit, és zömében kimarad a KSH árindexéből.)
Persze, az átlaghoz viszonyítva a szegények jövedelmük sokkal nagyobb részét költik élelemre, és az élelmiszerek ára tényleg megugrott. Akinek rendelnie kell az árut, az nem vásárolhat a szokásos kis tételekben, ez is okozhat átmeneti gondokat.
A nyugdíjasok zömének nem annyira a jövedelem bizonytalansága, mint a hirtelen becsukódó karantén okoz súlyos gondot. Például nem találkozhatnak szeretteikkel. Még akinek van is pénze fizetett segítségre, félelmében le kell mondania róla. Az elzártságon leginkább az egészségügy „visszaépítése” és az önkormányzatok megóvása segíthetne, de egyik javaslat elfogadását sem látja kifizetődőnek a jelenlegi kormány. (A mai magyar egészségügy tárgyi helyzetét jól szimbolizálja a magyar kórházépítés egyik csúcsának, a Kútvölgyinek a romos állapota. Az önkormányzatoktól pedig a válság örvén további jelentős pénzeket von el a kormányzat, miközben saját magán alig takarékoskodik.)
Induljunk ki abból az elképzelésből, amely a havi 100 ezer forint alatti nyugdíjak tulajdonosainak 30 ezer forint egyszeri gyorssegélyt adna. Akik ilyen árnyalatlanul fogalmazzák meg javaslataikat, azok egyszerűen megfeledkeznek azokról, akik 101 és 129 ezer forint közötti havi nyugdíjat „élveznek”, és őket abban a hónapban leelőznék a segélyezettek.
A következőkben röviden vázolok egy észszerű módosítást: miután az 50 ezer forint alatti nyugdíjak végleg megszűnnek, csak az 50 ezer forintos nyugdíjasnak adnék 30 ezer forint kiegészítést, s nyugdíjforintonként 30 fillérrel csökkenteném a segélyt. Például 100 ezer forintos nyugdíjnál 15 ezer forint járna, és az átlagos nyugdíj fölött, 150 ezer forintnál fokozatosan megszűnne. Ez a módosítás kicsit költségesebb, de méltányosabb, s még így is újabb 20 milliárd forint alatt tartaná az összköltségeket.
A rugalmas korhatár visszaállítása
A kormány a válságra hivatkozva szakíthatna egyik dogmájával: a merev nyugdíjkorhatárral. Csökkentett előrehozott nyugdíjat javaslok, amely 2009-ben már működött, csak a Fidesz 2012‑ben felszámolta. Az elv egyszerű és sokfelé alkalmazzák: bizonyos korlátok között (például 62 és 70 év között) bárki szabadon megválaszthatja, hogy hány évesen megy nyugdíjba, de vállalnia kell a rövidebb járulékfizetéssel és a hosszabb nyugdíjas időtartammal járó csökkentett nyugdíjat. Minden hibája ellenére ez a rendszer ugyanúgy jobb, mint a merev korhatár, mint ahogy a piaci elosztás jobb a jegyrendszernél.
Konkrét példával folytatva: miért ne mehetne nyugdíjba egy 63 éves nő, akinek csak 39 éves jogviszonya van? Szívesen megmenekülne a (64,5 éves) általános nyugdíjkorhatár eléréséig rá váró 18 hónapi – fizetett és fizetetlen – munkanélküliségtől, még ha cserében hátralévő életében le kellene mondania nyugdíja 18×0,5=9 százalékáról. (Csak zárójelben említem a kormányzat „büszkeségét”, a Nők40-et: bár a rugalmas korhatár bevezetése még jobban leleplezné a kedvezmény hibáját, most időlegesen megkegyelmeznék e torzszülöttnek – hátha tompítja a munkanélküliséget. Még egy apróság; a többséggel ellentétben, nem kötném hosszú szolgálati időhöz az előrehozott lehetőséget, de rendezni kellene a magyar nyugdíjrendszer örökölt anomáliáját: az első 20 szolgálati év kétszer több nyugdíjat ad, mint a második 20 – a nyugdíj-megállapítás alapjául szolgáló nettó bér 53, illetve 27 százalékát!)
A javasolt reform rövid távon biztosan javítana a munkanélküliségen, hosszú távon pedig nem növelné jelentősen a költségvetési hiányt. Emellett másokkal együtt követelem, hogy a kormány ne ragaszkodjon a munkanélküliségi segély példátlanul rövid, 3 hónapos maximumához, még az Egyesült Államokban is 6 vagy akár 9 hónapig folyósítják a segélyt.
Ugyanakkor elhatárolom magam a nemzetközileg sokszor kipróbált és mindig kudarcot vallott csökkentés nélküli előrehozott nyugdíj követelésétől. Korengedményes nyugdíj név alatt szűklátókörűen ezt követeli a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete és az egyik ellenzéki párt. Mintha a csőd szélén tántorgó vállalatnak minden 63 évesen visszavonuló dolgozójára lenne 18x200 ezer = 3,6 millió forintja, hogy előre kifizesse az átmeneti időszakra jutó nyugdíjat, miközben az állam lemond a kieső 18 havi nyugdíjjárulékról is.
Összegezve, a kormány látványpolitikáját bátran el kell utasítani, de nem szabad elfelejtkezni a nyugdíjrendszer középtávú feszültségeiről. A vihar elvonulta után a 13. havi nyugdíj visszavezetése helyett a jelenleginél jobb indexálást és egyéb szerkezeti reformokat kellene megvalósítani. Addig azonban tüzet kellene oltani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.