Szerző: SIMONOVITS ANDRÁS
2020.04.29.
A koronavírus járvány elég hamar válságba lökte mind a magyar, mind a világgazdaságot, és sokunkat számos területen a teendők újragondolására késztet. Sok éve bírálom az egymást követő kormányok nyugdíjterveit. Túllépve a szélesebb körnek szánt publicisztikámon, most szakszerűbben igyekszem fogalmazni, vállalva az esetleges értetlenséget. Egyaránt kritizálom a jelenlegi kormányzati és ellenzéki nyugdíjelképzeléseket, bár a fő felelősség a kormányzatot terheli. Hat pontra bontom mondanivalóm.
1. Az azonnali teendők. A válság miatt most ugyanolyan segítségben kellene részesíteni a legkisebb nyugdíj tulajdonosait, mint általában a kispénzűeket.
2. A 13. havi nyugdíjjal kapcsolatos teendők. A 13. havi nyugdíjat nehéz elutasítani, viszont ha egy plafonnal maximalizáljuk, akkor a rossz célzás által okozott kárt minimalizálhatjuk.
3. A rugalmas korhatárhoz való visszatérés. A rugalmas korhatárt azonnal be lehetne vezetni, egyszerre növelve a jólétet és enyhítve a kialakuló munkanélküliséget.
4. A járulékkulcs emelése. A járulékkulcs (szochó, azaz szocális hozzájárulási adó) további csökkentésével a kedvezőtlen körülmények miatt még inkább le kellene állni.
5. A nyugdíjdegresszió szélesítése. Mivel 2012/2013 óta megszűnt a progresszív szja és a nyugdíjplafon, a polarizáció megállításához ideje lenne szélesíteni a nyugdíjdegressziót, amely a legmagasabb nettó kereseteket csökkentve veszi figyelembe a kezdőnyugdíj kiszámításánál.
6. A hosszú távú mérlegelés. Az elmúlt 10 év alatt a magyar nyugdíjrendszer hosszú távon még inkább fenntarthatatlanná vált, a tervezett intézkedéseknél ideje lenne ezt is figyelembe venni.
Érdemes lenne megszívlelni az amerikai mondást: „Ha a gödörből ki akarsz mászni, akkor először hagyd abba az ásást!”
Részletesebben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.