Szerző: Határátkelő / Ferenc
2020.04.28.
Ferenc egyike azoknak, akik még a németországi munkaerőpiac megnyílása környékén mentek ki dolgozni. Nem nagyon volt más választása, a családját szinte tönkretették a hitelek, vidéken munka nem volt, valahogyan el kellett tartania őket. Azóta kilenc év telt el, ma már az egész család (felesége, három gyermek) Dortmundban él és ahogy mondta, nem is tervezik, hogy visszatérnének Magyarországra.
Ferenc és családja számára 2011 hozta el a pillanatot, amikor annyira lehetetlenné vált a
megélhetés, hogy muszáj volt belevágni a határátkelésbe. Németországba ment dolgozni.
Az elindulás komoly kockázatot jelentett, hiszen szinte semmit nem tudott arról, milyen lesz a munkahely, hogyan alakul majd az élete. Az első napokban elintézték neki a papírokat, utána állt be egy húsfeldolgozóba, de (mint mondta) „zsákbamacska volt az egész”.
„A legelső munkanapom úgy telt, hogy bementem, rengeteg embert láttam fehér öltözékben, azt sem tudtam, merre kell menni. Disznót kellett kitologatnom a hűtőből” – mesélte Ferenc.
„Hiába vagy erős, ha lelkileg hazavág a helyzet”
Innen kellett felkapaszkodni, ami kemény munkát jelentett, hiszen minden szakképesítés nélkül, pusztán a jól végzett munkával tudott feljebb jutni.
„Rengetegen, rengetegen hazamentek. Nem mindenki bírja a húsipart, a hideget, a távollétet. Hiába vagy erős, magabiztos, életerős ember, ha lelkileg hazavág ez a helyzet. Ha hiányzik a családod, a gyerekeid – nem egyszerű” – mondta Ferenc.
Olyannyira nem, hogy ő hat másik emberrel érkezett ki Németországba, másnap már egyedül volt, mert a többiek meglátva a körülményeket és az elvégzendő munkát, elmentek.
Ferenc családja Magyarországon maradt, csak három évvel ezelőtt jutott el arra a szintre, hogy meg tudta teremteni az ő kiköltözésük lehetőségét is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.