NEM AZÉRT ALKOTMÁNYELLENES A FELHATALMAZÁSI TÖRVÉNY, AMIÉRT MONDJÁK. DE TÉNYLEG AZ

VÁLASZ ONLINE
Szerző: FÜLÖP BOTOND
2020.04.17.

Vendégszerzőnk nem akárki: Fülöp Botond volt az, aki az Alkotmánybíróságon egy több tízezer beteg életére hatással lévő szabály alkotmányellenességét ki tudta mondatni. Az ügyvéd most a felhatalmazási törvényről állapítja meg, hogy az bizony alaptörvény-ellenes. Az egyik része legalábbis. Az a része meg pont nem, amelyen az ellenzék felháborodott, s amely a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. Amikor a magyar házelnök külföldi politikusoknak írott levélben bizonygatja, hogy nincs itt semmi látnivaló, itt egy írás, amely megmutatja, hogy bizony van. Nehéz jogi okfejtés következik, de megéri végigküzdeni.

Az Alaptörvény 53. cikkének (1) bekezdése értelmében a kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be. A katasztrófavédelemről szóló 2011. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: „katasztrófavédelmi tv.”) 44.§ c) pontjának ca) alpontja értelmében a tömeges megbetegedést okozó humánjárvány kiválthatja a veszélyhelyzetet.

Jóllehet a „tömeges megbetegedést okozó humánjárvány” a rendkívüli jogrendet eredményező veszélyhelyzet bevezetésének indoka lehet, a fogalom jelentését semmilyen jogszabály nem határozza meg. Ebből következően – egyértelmű törvényi fogalommeghatározás hiányában – jelenleg kizárólag a kormány mérlegelésén és döntésének múlik, hogy a tömeges megbetegedést okozó humánjárványra hivatkozással mikor vezeti be a különleges jogrendet. A kormány ezen döntésének jogszerűsége semmilyen objektív szempont alapján nem kontrollálható, ami alkotmányossági szempontból – álláspontom szerint – elfogadhatatlan. Ráadásul, a katasztrófavédelmi törvény nemhogy nem definiálja a veszélyhelyzet bevezetésére okot adó egyes tényállásokat, hanem még csak nem is zárt felsorolásban adja meg ezeket.

Az alkotmányos rend és a jogállam védelme szempontjából elfogadhatatlan, hogy a különleges jogrend bevezetése feltételeinek fennállásával kapcsolatos döntés szubjektív jogértelmezés felülbírálhatatlan eredménye legyen, az pedig különösen elfogadhatatlan, hogy amennyiben mégis ez a helyzet, vagyis mégis szükség van bizonyos mértékű szubjektív jogértelmezésre, akkor ezen – senki által felül nem bírálható – döntés meghozatala éppen azon állami szerv kizárólagos diszkrecionális jogkörébe tartozzon, melynek jogköre a különleges jogrendben jelentősen kiszélesedik, vagyis amely szerv a rendkívüli jogrend bevezetésének „nyertese”.

Egy rendkívüli jogrend bevezetése nem lehet az ezen jogrend révén jelentős túlhatalomra szert tevő szerv olyan döntése, mely kizárólagos, diszkrecionális, más szerv által felülbírálhatatlan és szubjektív jogértelmezésen alapul. Márpedig, a jelenlegi szabályozás alapján pontosan ez a helyzet.

A veszélyhelyzeti okokkal kapcsolatos szabályozási és fogalmi határozatlanság ugyanakkor két további komoly alkotmányossági problémát is okoz. Nevezetesen arról van szó, hogy a veszélyhelyzet kihirdetésére okot adó elemi csapások definícióinak hiánya folytán nem csupán a veszélyhelyzet kihirdetése válik a kormány egyoldalú jogértelmezésének „áldozatává”, hanem a veszélyhelyzet megszüntetésével kapcsolatos döntés is. Az Alaptörvény 54. cikkének (3) bekezdése szerint ugyanis a veszélyhelyzetet kizárólag a kormány jogosult és egyben köteles megszüntetni, mégpedig akkor, ha kihirdetésének feltételei már nem állnak fenn...

ITT OLVASHATÓ