Szerző: STUMPF ANDRÁS
2020.04.24.
Az egykor a Magyar Narancsba író vadliberális ifjú Horn Gábornak adott tanácsokat a Gyurcsány-korszakban, ma meg nemhogy Orbán-támogató, de könnyen lehet, hogy ő az éceszgébere az immár nemzetközi szintre nőtt Tusk–Orbán-csörtének. Miért változott meg ennyire Petri Lukács Ádám? Hogy viseli, ha egykori liberális természetes közege most apja, a költő Petri György szellemének elárulásával vádolja? Interjú magyar zsidó identitástól a Fideszen át egészen addig, miért van igaza a pártnak még abban is, hogy nem kell a kultúrába közalkalmazotti státusz.
– Szép kis ribilliót okozott.
– Én?
– Nemzetközit ráadásul.
– Ne mondja!
– Ön kezdte azzal vádolni Donald Tuskot, hogy nácizza Orbán Viktort. Aztán ezt átvette a Fidesz, a propagandistáik ráadásul kamufotóval, amire a lengyelek kiakadtak…
– A Spiegelben Tusktól azt olvasni, hogy Carl Schmitt, aki a hitleri jogrend megalapozója volt egyebek mellett, büszke lenne a miniszterelnökre: ezt csakis kódolt nácizásnak lehet értelmezni. A lap olvasóinak zöme sem értelmezhette másként. Ez akárhogy is, de holokauszt-relativizálás, sérti a jó ízlés és a valós beszéd követelménye mellett a nagyszüleim emlékét is. Ezért írtam róla.
– Carl Schmittet Orbán Viktor ideológusai régóta nyíltan éljenzik: Megadja Gábor, Mandiner, Alapjogokért Központ, Schmidt Mária blogja… Tusk bőven utalhatott tehát a tudós politikaszemléletére, amelyet Orbán tényleg magáénak vall.
– Mérsékelten valószínű, hogy Tusk ismeri ezeket az írásokat. Én – szégyen, nem szégyen – nem ismertem, így nem tudom, mit jelent az éljenzés. Nem hiszem ugyanakkor, hogy a miniszterelnöknek vannak ideológusai. Abban viszont bizonyos vagyok, hogy Tusk úgy szúrt oda Orbánnak, hogy az megengedhetetlen.
– És mit szól a Pesti Srácokhoz, akik nácizni kezdték Tusk nagyapját – egy hamis fotó alapján? Az az alaptalan nácizás belefér?
– Egyrészt semmilyen apák és fiúkozást nem bírok, másrészt átvenni egy hamis képet és történetet: buta és ízléstelen.
– Nincs vita. Nagy utat tett meg a másokat nácizó libsi Magyar Narancs-publicistától az Orbán Viktor nácizását magának kikérő jobbosig, aki gyakran a Fidesz mögé áll nyilvánosan. Mondja már el, mi történt!
– Tizenhat éves sem voltam, amikor az a csoda ért, hogy a Magyar Narancsba elhívtak szerkesztőnek. A Molnár utcában volt a szerkesztőség, az egyik szoba a Narancs szerkesztősége volt, a másik szoba meg a Fidesz. Nap mint nap találkoztam ott azokkal a nagyon idős emberekkel… már 25, 26 évesek is voltak! Iszonyúan felnéztem azokra a vénemberekre. Mára egy részükkel ugyanaz történt, ami velem: ahogy idősödtek, megváltozott a politikai véleményük és a kulturális attitűdjük. A Churchill-i tézisben van valami: negyven után azért illik már konzervatívnak lenni. Negyvenhat évesen úgy látom: rengeteg hülyeséget beszéltem ifjúkoromban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.