Szerző: PCBLOG / KREKÓ PÉTER
2020.04.18.
...Diktatúrák és demokráciák
Mítosz, hogy a diktatúrák jobban kezelik a járványt. Kína nyomást gyakorolt az orvosaira, hogy ne beszéljenek a vírusról, és még most is nehéz hinni a kínai statisztikáknak. Egyértelmű, hogy Kína ezzel nagy mértékben hozzájárult a vírus terjedéséhez. Applebaum az Egyesült Államokat sem menti fel: Donald Trump is bagatellizálta a vírus jelentőségét és kockázatát, amikor az megjelent Amerikában. Egy influenzakutató igyekezett hamar figyelmeztetni az embereket, amikor Seattleben a vírus aktivitását felfedezte, de jelezték neki, hogy ne teszteljen a vírusra. Az elnök pedig félt a gazdasági és választási következményektől, emiatt a válaszlépések túl későn érkeztek – ez nem áll túl messze Kína példájától.
Applebaum szerint összességében gyengék a nyugati reakciók. Az USA részéről ez részben Trumpnak köszönhető; bármely más elnök már régen egy G7-es és egy NATO-reakciót forszírozott volna. „Európa ugyanakkor még nincs kész arra, hogy vezesse a világot.” Kína és Oroszország eddig viszonylag sikeresen tetszeleg a világ megmentőinek szerepében, de tudjuk, hogy a kínai védőfelszerelések gyakran selejtesek, és persze a vuhani statisztikák sem valószínű, hogy megbízhatók.
A tudományos felfedezések terjedését pedig nem foghatja vissza az elavult nemzetközi bürokrácia, ami a WHO-ra is jellemző – nem véletlen, hogy az egészségügyi világszervezeten kívül születnek most a leghatékonyabb együttműködések.
„Korai lenne megmondani, hogy Kína jobban kezelte-e ezt a válságot, mint a Nyugat. Az igazi különbség nem az autokráciák és a demokráciák között fog húzódni, hanem a kompetens és az inkompetens államok közt.” Kína és Oroszország narratíváját az is cáfolja, hogy Dél-Korea, Tajvan és Japán mind demokráciák, és elképesztően jól teljesítettek a vírus kontrollálásában. A transzparens kommunikáció, a tömeges tesztelés és a vírus kapcsán a kontaktok felderítése mind a demokrácia berkein belül történt. Amikor viszont autokráciákról van szó, nem lehetünk benne biztosak, hogy egyáltalán hihetünk az oroszországi, a kazahsztáni vagy épp a türkmenisztáni híradásoknak. Applebaum arra számít, hogy a „kompetens és hatékony demokráciák” – mint például Németország – fognak relatíve jól kijönni ebből a válságból.
Anne Applebaum, amellett, hogy a kommunista és a posztkommunista országok történelméről írt könyveket, a XXI. századi propagandával és dezinformációval is foglalkozik, melyet a Johns Hopkins Egyetem Agora intézetében Peter Pomerantsevvel közösen kutatnak. „A Gulag története I-II.” című könyvéért 2004-ben Pulitzer-díjat kapott. Az Atlantic szerzője.
Mítosz, hogy a diktatúrák jobban kezelik a járványt. Kína nyomást gyakorolt az orvosaira, hogy ne beszéljenek a vírusról, és még most is nehéz hinni a kínai statisztikáknak. Egyértelmű, hogy Kína ezzel nagy mértékben hozzájárult a vírus terjedéséhez. Applebaum az Egyesült Államokat sem menti fel: Donald Trump is bagatellizálta a vírus jelentőségét és kockázatát, amikor az megjelent Amerikában. Egy influenzakutató igyekezett hamar figyelmeztetni az embereket, amikor Seattleben a vírus aktivitását felfedezte, de jelezték neki, hogy ne teszteljen a vírusra. Az elnök pedig félt a gazdasági és választási következményektől, emiatt a válaszlépések túl későn érkeztek – ez nem áll túl messze Kína példájától.
Applebaum szerint összességében gyengék a nyugati reakciók. Az USA részéről ez részben Trumpnak köszönhető; bármely más elnök már régen egy G7-es és egy NATO-reakciót forszírozott volna. „Európa ugyanakkor még nincs kész arra, hogy vezesse a világot.” Kína és Oroszország eddig viszonylag sikeresen tetszeleg a világ megmentőinek szerepében, de tudjuk, hogy a kínai védőfelszerelések gyakran selejtesek, és persze a vuhani statisztikák sem valószínű, hogy megbízhatók.
A tudományos felfedezések terjedését pedig nem foghatja vissza az elavult nemzetközi bürokrácia, ami a WHO-ra is jellemző – nem véletlen, hogy az egészségügyi világszervezeten kívül születnek most a leghatékonyabb együttműködések.
„Korai lenne megmondani, hogy Kína jobban kezelte-e ezt a válságot, mint a Nyugat. Az igazi különbség nem az autokráciák és a demokráciák között fog húzódni, hanem a kompetens és az inkompetens államok közt.” Kína és Oroszország narratíváját az is cáfolja, hogy Dél-Korea, Tajvan és Japán mind demokráciák, és elképesztően jól teljesítettek a vírus kontrollálásában. A transzparens kommunikáció, a tömeges tesztelés és a vírus kapcsán a kontaktok felderítése mind a demokrácia berkein belül történt. Amikor viszont autokráciákról van szó, nem lehetünk benne biztosak, hogy egyáltalán hihetünk az oroszországi, a kazahsztáni vagy épp a türkmenisztáni híradásoknak. Applebaum arra számít, hogy a „kompetens és hatékony demokráciák” – mint például Németország – fognak relatíve jól kijönni ebből a válságból.
Anne Applebaum, amellett, hogy a kommunista és a posztkommunista országok történelméről írt könyveket, a XXI. századi propagandával és dezinformációval is foglalkozik, melyet a Johns Hopkins Egyetem Agora intézetében Peter Pomerantsevvel közösen kutatnak. „A Gulag története I-II.” című könyvéért 2004-ben Pulitzer-díjat kapott. Az Atlantic szerzője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.