Szerző: nepszava.hu
2020.04.08.
Pályafutásának legnagyobb részét az oktatásnak szentelte: 1985 óta a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban, majd az Oktatási Minisztériumban dolgozott, 1996-tól főosztályvezetőként, 2002-től a minisztérium közigazgatási államtitkáraként, 2006-tól közoktatásért felelős szakállamtitkárként. Tevékenyen részt vett az 1985-ös, 1993-as közoktatási törvények, majd a 2005-ös felsőoktatási törvény kidolgozásában. A 2010-es kormányváltás után a Pedagógusok Szakszervezete oktatási szakjogászaként tevékenykedett, az utóbbi időszakban pedig a Demokratikus Koalíció parlamenti frakciójának munkáját segítette szakértőként.
Az Iskolaszolga közoktatási szolgáltató kiadvány alapító tagjaként több fontos publikáció szerzője, a Népszava mellett számos írása jelent meg a Köznevelésben, az Új Pedagógiai Szemlében, a Pedagógusok Lapjában, a Népszabadságban és az Élet és Irodalomban is. 1993-ban Arany Katedra Emlékplakettel, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Szüdi János nemcsak egy rendkívül felkészült és mindig naprakész szakember, hanem az iskolai autonómia, a tanár- és diákjogok egyik élharcosa is volt. Oktatáspolitikusként, államtitkárként is az intézményi önállóságot, az oktatás szereplőinek – diákok, szülők, pedagógusok – a döntésekben való részvételét tartotta a legfontosabbnak. Sokan példát vehetnének róla. (Népszava)
A Blogászat egyik írásának újraközlésével emlékezik Szüdi Jánosra
(Népszava, 2020.02.02.)Arcunkon csorog a nyál. Zsebkendőért alig nyúl valaki. Nem számít. Hadd csorogjon! Megszoktuk? Jól is esik? A nyál a miniszterelnök-pártelnök szájából fröcsög. Áttör a mikrofonon, a képernyő üvegfalán. Jut belőle annak is, aki hallja, annak is, aki nem figyeli, annak is, aki, lesi szavait, annak is, aki csak tudomásul veszi, annak is, aki nem is tud róla. Közös a sorsunk. A végrehajtó hatalom legfőbb ura, az országot egy személyben irányító hadúr szavai mindenkit beszennyeznek, akár akarja, akár nem, akár tetszenek az elhangzottak akár nem. Közös a sorsunk, mert itt élünk és emberek vagyunk. Emberek vagyunk, akiknek lennének jogai. Jogai, amelyek abból a tényből erednek, hogy megszülettünk. Jogaink, amelyek nem a hatalom adományai. Természet adta jogok. A hatalomnak csupán annyi lenne a dolga, hogy tiszteletben tartsa, és szükség esetén védelmezze azokat.
Csak az a fontos, ami nekem fontos
A miniszterelnök-pártelnök, a hatalom mára egyetlen letéteményese a sajátján kívül senki más jogait nem ismeri el, így nem is tiszteli azokat. Miénk az emberi méltóság joga. Az övé a gyűlöletkeltés joga. Szavai fullánkként repülnek célba, elültetve a gyűlölködés magját a szívekben. Emberi méltóság és szeretet, emberi méltóság és szolidaritás, emberi méltóság és kölcsönös tisztelet nem fér össze a gyűlölködéssel. Aki gyűlölködik, az nem barátra, ellenségre lel. Aki ellenségre lel, az félelemben él. Aki félelemben él, az segítségre vár a hatalomtól. Így válik minden világossá: „Mindenki egyért, egy önmagáért". Így válik minden világossá: emberi jogainkat a hatalom büntetlenül sárba taposhatja.
A gyűlölet nyáltengere ellep mindent, mindenkit. A miniszterelnök-pártelnök gyűlölet-szavai életre kelnek. Az Országgyűlés törvényszövegbe önti. A köztársasági elnök ellenjegyzi. A közlönyben kihirdetik, így kötelező normává válnak. A gyűlölet törvényei törvényessé teszik a gyűlöletet. A gyűlölet törvényei kijelölik ellenségeinket: hajléktalanok, rokkantak, zsidók, cigányok, muszlimok, migránsok, kommunisták, liberálisok, zöldek, ateisták, melegek, transzvesztiták, szegények. Ők azok, akik burkoltan, vagy nyíltan alaptörvényen kívülivé vannak nyilvánítva. Így a hajléktalan kitiltható a közterületről; a cigány gyereknek alig van esélye, hogy jó iskolába járjon; az idegen föld szülöttje nem kap segítséget, ha hozzánk fordul; a kommunista csak akkor comme il faut, ha a kormánypárt politikusa; az azonos neműek nem házasodhatnak; a kommunisták, zöldek, liberálisok nemzetvesztők. 2016. III. 9-én a kormány Magyarország egész területére – a tömeges bevándorlásra tekintettel - válsághelyzetet rendelt el. Ez az állapot azóta és most is fenn áll. Ez az állapot feljogosítja a végrehajtó hatalmat, hogy bírósági engedély nélkül, rendkívüli intézkedéseket foganatosítson. A rendőrség például - írásos utasítás alapján - beléphet lakásunkba és benn is tartózkodhat a lakásban ellenőrzés, megfigyelés, helyszín biztosítás céljából.
Keresztben a haladás útján
Mi, a keresztény magyarok, nem engedünk Európába idegen kultúrát. Európa az európaiaké. Magyarország a magyaroké. Kerítést gyártunk és ültetünk határainkra. Kerítést gyártunk és ajándékozzuk más nemzeteknek, ültessenek ők is. Mi, a keresztény magyarok tudjuk, hogy rossz dolog a haladás. Ezeréves alkotmányunk vívmányai alapján tagadjuk a globalizációt, az egyesült Európát, a polgárosodást, a megújuló energiát, a női egyenjogúságot, a szabad gondolkodást, az oktatás, a tudomány a művészet szabadságát. Ezeréves alkotmányunk vívmányai nem ismerik a törvény előtti egyenlőséget. Ezeréves alkotmányunk vívmányai nem ismerik a jogállamot. Ezeréves alkotmányunk vívmányai nem ismerik a demokráciát. Ezért alkotmányos minden, amely ezek ellen szól. Alkotmányos? Hiszen ezeréves alkotmányunk vívmányai között nem szerepel az Alkotmány sem. Miután az ezeréves alkotmány vívmányai közül hiányzik a társadalom műveltségi szintjének emelése, a társadalmi jólét megteremtése, mint alkotmányos cél, nyugodtan állítható, hogy a jó szakma többet ér az érettséginél, nyugodtan állítható, hogy a minimál nyugdíjból – 28 500 forint - meg lehet élni.
A miniszterelnök-pártelnök jól előkészítette a talajt a gyűlöletvirág felneveléséhez. Az információhiány és a tudatlanság keveréke alkotja a nép igazságérzetét, amely a legalkalmasabb közeg ahhoz, hogy szárba szökkenjen a gyűlöletvirág magja. Aki a nép igazságérzetére építve kormányoz, az a tűzzel játszik. Ne feledjük, Pilátus húsvét alkalmából a halálra ítéltek közül egynek kegyelmet adott. A választás jogát átengedte a tömegnek. A tömeg Jézus helyett Barabásra szavazott.
A nép igazságérzetét sérti, mondja a miniszterelnök-pártelnök, hogy munka nélkül jussanak jövedelemhez azok, akiket a törvénytelenül megszervezett oktatás megfosztott attól, hogy helyt tudjanak állni a munkaerőpiacon. Az oktatási rendszer marad. A rasszista pedagógusok maradnak. Nem történik semmi, annak ellenére, hogy – a közoktatás indikátor rendszere 2019. kiadvány adatai szerint - a nagyon szegény családban élő gyermekek (HH tanulók), és azok, akinek emellett a szülei legfeljebb az általános iskolát fejezték be (HHH tanulók) „csupán 30,9 százaléka járt érettségit adó képzésre 2018-ban, szemben a nem HHH tanulók 78,2 százalékos arányával. Továbbá a nem HHH tanulók közel négyszer nagyobb eséllyel vesznek részt általános gimnáziumi képzésen, mint a halmozottan hátrányos helyzetűek.” (i. m. 192. old.) Jellemzi a kialakult helyzetet az is, hogy az összes felsőoktatásba „jelentkező között 2012–2017-ig 7,4-ről 1 százalékra csökkent a HH és HHH tanulók aránya” (i. m. 195. old.). A nép igazságérzetét sérti, mondja a miniszterelnök-pártelnök, hogy kárpótlást kapjanak azok, akiknek a túlzsúfolt börtönökben emberhez méltatlan körülmények között kell letölteniük büntetésüket. Egy 2019. IV. 2-i, az Indexen megjelent hír szerint a Büntetés-végrehajtási Szervezet Évkönyvének 9. oldalán olvasható, hogy a magyar börtönök telítettsége 124 százalékos. Vagyis az ismert adatok közül ez a legrosszabb Európában. Ennek ellenére a korábban beígért börtönök megépítésére nem jutott pénz. Igaz, ami igaz, arról is lehetett olvasni, hogy épült egyszemélyes cellákat tartalmazó börtön is, a kormánynak kedves elítéltek elhelyezésére.
Csak, aki bölcs, az tanul a más kárából!
A miniszterelnök-pártelnök évtizedek óta nem ült villamoson, vonaton, nem járt testőrök nélkül az utcán. Mégis elképzelhetetlen, hogy ne tudná, szavai nyomán milyen gyakori a „köznép körében” a cigányozás, a migránsozás. Ha akarná, tudhatná azt is, hogy a párbeszéd hiánya milyen szerepet játszik az erőszak hazai terjedésében. Már nemcsak nyál, vér is folyt. Ha akarná, tudná, mivel járhat, ha így folytatja! Lehet, hogy tudja és akarja?
A miniszterelnök-pártelnök nyomon követi a nép hangulatát. Fullajtárjai biztosan jelentették már: az „egy fillért se a bűnözőknek; egy fillért se a cigány gyerekeknek; nem támogatunk Soros-ügyvédeket; törvények, bírói ítéletek nem írhatják felül a nép igazságérzetét” uszító szövegei ismét bejöttek. Biztos a dolgában, nem zavarja a múlt.
Quintus Pontius Pilatus, miután halálra ítélte Jézust, „látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől.” Innen ered a mondás, amely kifejezi a felelősség hárítását: „Mosom kezeimet.” A miniszterelnök-pártelnök bátran trónol a várában. Nem kéri a mosdótálat. Pedig tanulhatna a múltból. Tróntermétől nincs messze az a börtön, ahonnan a nép igazságérzete kiszabadította Táncsics Mihályt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.