LESZ-E MÉG FÉNY AZ ALAGÚT VÉGÉN?

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: HORVÁTH ÉVA
2020.04.11.

2019. december 10-én mutatta be az RTL-Klub „Házon kívül” című műsorában a velem készült riportot. A riportban arról beszéltem, hogy milyen élethelyzetbe kerültem az életkorom végett. Nyugdíjba még nem mehetek el, mert fiatal vagyok, de dolgozni meg öreg vagyok 61. évesen.

A riport után több megkeresés történt felém. Magánszemélyek, munkáltatók ajánlották fel a segítségüket különféle formában. Azt soha nem gondoltam volna, hogy a legtöbb segítségnyújtás olyan emberektől érkezik, akik már voltak az enyémhez hasonló helyzetben. Sok felajánlás érkezett külföldiektől is, főleg állás ügyben. Jónéhány emberrel a mai napig tartom a kapcsolatot. A magyar munkaadókról viszont megvan a véleményem. Nem is ért nagy csalódás, mert több éves tapasztalatom van, hogy milyen módon akarják kihasználni, és rabszolgaként használni az embert. Egy nagy bevásárló cég is megkeresett állás ügyben. Koromnál fogva már nem bírom a nehéz fizikai munkát és a vasárnapi munkanapok sem megoldottak a vidéki élet miatt, ha a tömegközlekedés ritkított.

Most reménykedtem, amikor egy újabb munkalehetőség adódott. Egy szálloda recepciójára kerestek munkaerőt. Karácsony előtt három nappal csengett a telefonom. Egy hölgy jelentkezett.

„El tudna-e jönni egy elbeszélgetésre”? – kérdezte.

„Mikor”? – visszakérdeztem.

„Most azonnal”- hangzott a válasza.

„Sajnos, most nem jó az időpont nekem, mert éppen most szálltam fel a buszra, hogy a közeli városba menjek bevásárolni” -feleltem.

„Hát, akkor majd 2020. január 3-án keresni fogom” – ez volt a válasz.

Azóta sem keresett meg. Sőt, 2020. januárban az egyik megyei hirdető újságba újra hirdették ugyanazt az állás. Röviden ennyi a véleményem arról, hogy mennyire komolytalanok az idős munkavállalókkal szemben az ilyen állásajánlatok. Január közepén megkeresett egy másik munkáltató, hogy ő tudna nekem megfelelő munkát biztosítani, de csak február közepén tudtunk személyesen beszélni. Ez meg is történt. Akkor úgy tűnt, hogy pár héten belül elkezdhetek majd dolgozni végre. Azonban, abból sem lett semmi. Március van már, munka még nincs, de lehet, hogy nem is lesz. A nyugdíjazásomig még kb. 1400 nap van hátra. Addig még élni kell, és fizetni a számláimat. Sőt, a vállamat terheli a gázszolgáltatónál fennálló több, mint 100 000 Ft-os részletfizetésem. Ezen kívül fizetnem kell még a többi közüzemi számlámat is. Hogyan bírom így ki, azt nem tudom. Ez nemcsak sokk, hanem maga az őrület.

Mára a helyzet drámaian megváltozott. Jött a koronavírus-járvány, amely sok munkahelynek a végét jelenti. Dolgozókat küldenek el, és az -sem látható előre, hogy járvány után mikor indul újra az élet. Ezen okból kifolyólag még esélyem sem lesz arra, hogy bárhol munkát találják, hiszen az 50 év feletti emberek addig sem voltak keresettek a munkaerőpiacon, ezek után meg főleg nem lesznek azok. Komoly problémának tartom, hogy a kormány megvonta az 55 év felettiek járulékfizetési kedvezményét. Ennek a korosztálynak a munka világába való visszatérése elérhetetlen vágyálom maradhat?

...

ITT OLVASHATÓ