Szerző: Rezeda
2020.04.19.
adott a prostisrácoknak, amelyben
pajkosan kifejtette, hogy a kórházi ágyak
felszabadítása hadgyakorlat volt. Magam
inkább mindenfajta okot, indokot,
észszerűséget, erkölcsöt és empátiát
nélkülöző, ógörög tragédiákkal övezett
aktusnak látom testvér-, és
anyagyilkossággal, plusz még
nemzethalált vizionáló romantikus
festménynek. Különös idők a mostaniak.
Minden napunk ilyesmikkel van tele, az
ember szíve nehezen bírja, olykor meg is
szakad. Úgy kell megstoppolni,
összeöltögetni, hogy verdessen,
kalimpáljon még kis időre.
A katona lényegénél fogva, mintegy a szubsztanciájából fakadóan csörtet, csattog a talpa, eltipor gyerekjátékokat, handabandázik, ütemre énekel meg ordibál. A katona nem épít, hanem elfoglal, rombol és birtokba vesz, a katona nem gondolkodik, hanem cselekszik, a katona nem ember, hanem gép. Hogy rektor úrnak szervilizmustól verdes a nyelve, az az ő egyéni nyomora, hogy a kórházakat hadgyakorlati terepnek tartja, az meg a miénk. Ebbe fogunk beledögleni, hogy a kedves vezető valami perverz, infantilis vágyaktól irányítva és vezérelve katonásdit játszik, s közben szuszog.
Régi mániája ez, csak most látta elérkezettnek az időt, hogy szabadjára engedje az ösztöneit, sőt, megszerezte hozzá a korlátlan és fékek nélküli lehetőséget is, amitől konszolidáltabb helyeken már nácinak tartják. S ha másutt épp nem is annak, de elborzasztó tankönyvi példának, hogy látod, Jürgen, mivé fajulhat demokrácia hiányában egy ember. Sápítoznak, és pénzelik, miközben a csürhe a képükbe köp. Hogy ez meddig mehet, az is hangszórót érő kérdés, ha megérjük egyáltalán. Háborúban ugyanis meg szoktak halni az emberek, mi pedig harcban állunk, bár nem tudjuk, kivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.