Szerző: RÉVÉSZ SÁNDOR
2020.04.14.
Húsvét hétfő reggelén tájékozódom a koronás halálozás állásáról. Tízen haltak meg tegnap óta. Ennyi az új koronás halottak száma. A koronátlanoké nem érdekel senkit.
Az éves adatokat ismerjük (utolsóként a 2018-ast látjuk a KSH honlapján). Aszerint egy átlagos napon 360 honfitársunk halálozik el. Azóta sem váltották meg a magyar egészségügyet, ha jól látjuk, tehát egy koronás halottra harmincöt koronátlan jut. Ha abból a harmincötből csak kettő hunyt el annak következtében, hogy az egészségügyi ellátást totálisan a koronásokra koncentrálták, akkor máris kétszer annyian halnak bele vírus elleni védekezésbe, mint a vírusba.
Ezt persze nem lehet így nézni. Egyrészt azért nem, mert a járvány nagyja még csak ezután jön, és ezután szedi majd áldozatainak többségét. Másrészt pedig majd csak a jövőben vesztik el az egyetlen életüket azok a nem koronás áldozatok, akik azért halnak meg szükségtelenül vagy időnek előtte, mert a vírus elleni védekezés miatt nem kapták meg idejében a szükséges kezelést, nem végezték el rajtuk azokat a vizsgálatokat, műtéteket, amelyeket kellett volna, mert több tízezer sorstársukkal együtt egyik napról a másikra kidobták őket a kórházakból.
A KSH honlapjáról azt is megtudjuk, hányan haltak meg egy-egy évben fertőző és élősdiek okozta betegségekben. Nos, a második Orbán-kormány színrelépését megelőző nyolc évben, 2003–2010 között 3839-en. Évente átlagosan 480-an. 2011–2018 között 6355-en. Évente 794-en. Évente 314 plusz halott. Majdnem kétharmadával több. Csak az évi többlet háromszorosan meghaladja a koronavírus eddigi áldozatainak a számát. Nagyon reméljük, hogy a járvány végén sem lesz több áldozat, mondjuk, kétévi többletnél.
Amikor Garai István Levente MSZP-s képviselő az Országgyűlésben feltette a kérdést, mitől nőtt a kétszeresére a halálos kórházi fertőzések száma 2010 és 2012 között, azt a választ kapta az emberügyi minisztérium államtitkárától, hogy nem a helyzet rossz, hanem az adatok. És akkor az adatokat egy időre el is tüntették a szakhatóság oldalairól. Az ÁNTSZ törvénytelenül tagadja meg a nyilvánosságtól a kórházi fertőzésekre vonatkozó adatokat, s amikor a TASZ több éves procedúrával kiperelte ezeket tőlük, akkor értelmezhetetlen adattömeget kapott.
Különböző orvoscsoportok éveken át írogatták a leveleiket, miszerint a kórházi fertőzések jóval több áldozatot követelnek, mint a közlekedési balesetek, hogy ez ellen sikerrel csak azokban az országokban tudnak küzdeni, ahol a növekvő veszéllyel nyíltan és nyilvánosan szembenéznek. Vannak olyan kórházak, ahol a sterilizáló leállt, ahol a WC-t nem lehet lehúzni, a fertőző beteget nem lehet elkülöníteni, nem jut elég tiszta pelenka, sok helyen nincs klíma, és még a takarításra sem jut elég pénz.
Sok éves késlekedés után 2018-ban hoztak egy rendeletet, amely tartalmazott bizonyos előírásokat a kórházi fertőzések visszaszorítására. Az egyik éppen az volt, hogy a gépi lélegeztetés szükségességét minden betegnél naponta felül kell vizsgálni. Foglalkozik valaki azzal, hogy miként növeli a kórházi fertőzések veszélyét az, hogy a járvány miatt a gépi lélegeztetések száma a többszörösére nő?
Az OECD 34 tagállama közül Magyarországon a legrosszabb a rákosok halálozási aránya. A méhnyakrák okozta halálozás is iszonyúan magas, nagyjából az uniós átlag háromszorosa. Többszörös a különbség más keringési és daganatos betegségek esetében is, és a különbség nő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.