KENTAURBESZÉD - NÁDASDY ÁDÁM: LONDONI LEVÉL - A HIBERNÁLÓ METRÓ

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: NÁDASDY ÁDÁM
2020.04.04.

Amikor Nyikita Hruscsovot váratlanul leváltották a Szovjetunió éléről (kollégája, Leonyid Brezsnyev megpuccsolta), a nagyanyám azonnal lement és vett öt kiló cukrot. Emlékszem, hogy ezt mulatságosnak találtam: cukrot? Ha bajok tűnnek föl a láthatáron, mi nyalakodni fogunk? De ő, két világháborúval a háta mögött, türelmesen elmagyarázta, hogy a cukor egyfelől nagyon tápláló, tehát éhezés ellen életmentő, másfelől jól eltartható, tehát ideális a bespejzolás céljára. Ez 1964-ben volt. Ma is bajok tűnnek föl a láthatáron, de itt Londonban nemigen halmoz föl senki cukrot. Talán az is számít, hogy a cukornak az utóbbi évtizedekben nagyon rossz lett a sajtója, mindenki igyekezett leszorítani a cukorfogyasztást, no meg hát éhezésről csak nagyon keveseknek van fogalma. Egyébként az idősebb angolok még emlékeznek az 1974-es cukorhiányra, amikor pánik alakult ki, az emberek elkezdtek cukrot felvásárolni attól félve, hogy nem lesz cukor, amitől persze nem lett cukor, hiszen nincs az a jól működő gazdaság, amely hirtelen ennyi cukrot tudna piacra dobni. 

De most nincs pánik, vagy csak kicsit. A koronavírus (egyelőre?) nem jár áruhiánnyal itt Angliában. A pékek sütnek, a boltokba rendesen szállítják az árut. Van üres polc – tegnap nem volt liszt itt a sarki boltban, de ez nyilván azért van, mert sokan otthon sütnek-főznek ahelyett, hogy a munkahelyi vagy iskolai menzán étkeznének. Nagy divat lett az otthoni kenyérsütés. Inkább attól félnek a kereskedők, hogy az emberek keveset vásárolnak, nem jönnek. És valóban: sokan ráébrednek, hogy nem muszáj mindennap friss tejet inni, hogy meg lehet lenni fagylalt nélkül, meg túró nélkül, meg gyümölcs nélkül. Sör nélkül kevésbé, az állítólag még jobban is fogy – hát igen, sokat ülnek a tévé előtt, ahhoz meg sör kell. Amiből nagyon sokat vesznek, az a vécépapír, bár az nem gyógyítja a vírust. Lehet, hogy összetévesztik a vérhassal? 

London életéhez, összképéhez nagyon hozzátartozik a közlekedés, jobban, mint más városokéhoz. Tele van vasúttal, metróval, és az emeletes piros buszok is a londoni táj jellemzői. Ez részben azért van, mert London nagy kiterjedésű – mintha Budapest részének számítana Szentendre és Monor, Dunakeszi és Érd. Ezt mifelénk nem egyetlen városnak, hanem agglomerációnak nevezik, de itt az egész agglomerációt Londonnak hívják. (Ebben élnek 10-12 millióan.) Ekkora területet hálóz be a metró, az „underground” és az „overground”, utóbbi olyan, mint Pesten a HÉV, persze sávosan növekvő tarifával. Ezért olyan feltűnő, hogy a metrókat a járvány miatt megritkították, nem járnak a hétvégi éjszakaiak sem, amik pár éve nagy vívmányként megindultak ebben az egyébként korán fekvő városban. Olyan, mint a téli álmot alvó („hibernáló”) állatok, például a pocok, mely úgy lehűl, hogy a szíve percenként csak kettőt-hármat dobban, hogy azért életben maradjon. A Northern Line metró itt mifelénk a szokásos 2-3 percenként helyett 10-15 percenként jár. A legtöbb metrókocsi így is üres, a kintebbi vonalakon, ahol már fönn fut a felszínen, néha galambok szállnak be és mennek egy-két megállót (ugyanezt mutatták Pesten is a 4-6-os villamoson!). A belvárosban, ahol az állomások közelebb vannak, némelyiket bezárták: a legszimbolikusabb a Bank állomás bezárása, amely normálisan a Citynek, tehát az üzleti és banknegyednek az örökösen nyüzsgő átszállóhelye, négy vonal találkozik itt. Most sehol senki. Bejelentette a közlekedési vállalat, hogy az utasforgalom a szokásosnak 10 (!) százalékára esett vissza...

ITT OLVASHATÓ