KEDVESKÉIM! MAGUK AZ UTOLSÓ REMÉNYEM

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: LIPCSEI ANDREA
2020.04.12.

Húsvét van, a felnőttek készülődnek, a gyerekek várják a nyuszit. Persze a koronavírus-járvány miatt ez az ünnep más, mint az eddigiek. Remélhetőleg elmaradnak a nagy családi összejövetelek, csendesek lesznek az utcák, az emberek a legszűkebb családi körben töltik a következő napokat. 

Sajnos nagyon sokan vannak, akik számára a Húsvét is ugyanazt jelenti, mint a hétköznapok: hogy nincs mit enni a családnak. Kisnyugdíjasok, sokgyermekes családok, az élet peremén tengődők. Pontos számukról csak becslések vannak, több százezren lehetnek az országban, akiknek az élete a mindennapos küzdelemről szól a talpon maradásért.

Kegyetlen, embert próbáló világ ez, sokak számára már a remény is meghalt. Kiút nincs, segítség nincs, esély talán nem is volt sohasem. A járvány miatt minden eddiginél nehezebb hetek, hónapok várnak a kilátástalan helyzetben élő embertársainkra. Itt, Hajdú-Bihar megyében rengeteg 100 ezer forint alatti kisnyugdíjas él, számukra a járvány mellett a létfenntartás is nagy nehézséget jelent. A nyugdíjas kosárba tartozó termékek jelentős áremelkedése miatt legtöbbjüknek napi megélhetési gondjai vannak. Sokuknak kell a hónap második felében arról dönteni, hogy kenyeret vesznek, vagy a gyógyszereiket váltják ki. Akkor még a rezsiről nem is beszéltünk. Valamikor azt mondták, hogy a csirkefarhát a nyugdíjasok kaviárja. Ma már bizony farhátra sem futja, annak is meglódult az ára...

ITT OLVASHATÓ