IN MEMORIAM SZÜDI JÁNOS

A SZAVAZATOK EREJÉVEL...
Szerző: DR. TÓTH ZOLTÁN
2020.04.13.

Szüdi János egy született kösztisztviselő volt, egy valódi közigazgató. Újpesten született. 1973-ban végzett jogászként az ELTE-én. Pályafutását a tűzoltóságnál kezdte jogászként, de hamarosan átkerült a PM szervezési és ügyvitelkorszerűsítési intézetébe. 1977-től a közigazgatáson belül egy új pályára állt, Cegléden a tanácsnál lett osztályvezető. Személyesen ekkor találkoztunk, mert részt vettünk a közigazgatás korszerűsítési pályázaton, amelyet a korabeli Minisztertanács Tanácsi Hivatala (MTTH) elnök-helyettese Fonyó Gyula szervezett, azoknak a fiataloknak, akik új munkamódszereket akartak bevezetni a közigazgatásban. Jánossal egy konzultáción találkoztunk, és mind a ketten örömmel fedeztük fel, hogy az 1971. évi I. törvény (un. harmadik tanácstörvény) már tartalmazta a tanácsok jellegének a meghatározásánál az „önkormányzati” jelleget. Még összehasonlító elemzést is végeztünk az un. első tanácstörvénnyel, amelyben önkormányzati jelleg helyett még a legszélesebb tömegszervezeti feladatok megvalósítása szerepelt. (Ez a barokkos kifejezés a sztálini hajtószíj-elméletet fejezte ki.) Pályafutásunk közel párhuzamos volt: János Cegléden dolgozott, én az V. ker. tanács hivatalában, majd szinte egyidőben kerültünk miniszteriális szintre: ő az oktatási minisztériumba, én a választási ügyekben az MTTH-ba. Pályafutásunk újabb találkozási pontja az 1990 nyarán megfogalmazásra kerülő új önkormányzati törvény előkészítése volt, amikor – saját részterületünkön - a helyi szakfeladatokat kellett kidolgozni és beleilleszteni az új politikai és közjogi rendszerbe. A rendszerváltás utáni első szakmai és politikai csalódások ekkor értek mindkettőnket, de János optimizmusa erősebb volt az enyémnél.

Szüdi János a közoktatási törvény előkészítésében és a végrehajtás megszervezésében átfogó tapasztalatokat gyűjtött két évtizeden át. A szellemi tudást és közigazgatási módszertant azonban nem rejtette véka alá. Mintegy 30 könyvben, cikkben osztotta meg tudását a szakemberekkel és a közvéleménnyel. Törvényszerkesztési (kodifikációs) tehetsége párját ritkította, minden oktatással kapcsolatos jogszabálymódosításnál kikérték a véleményét...

ITT OLVASHATÓ